1964 Február 25. And I Love Her és I Should Have Known Better
Még mindig február 25: a két kislemezes dal felvétele után a Beatles elkezte másik két, az A Hard Day’s Night című, még mindig cím nélküli filmhez szánt számának felvételét. Február 25-én a két dal még egyáltalán nem úgy szólt, mint az a lemezen később. Az And I Love Her két felvétele, amiből csak egy teljes hosszúságú sikerült egy sokkal elektromosabb, hangosabb, durvább koncepcióból indult, mint az a végére lecsiszolódott. Dob és 12 húros gitár is volt benne.
Ugyanígy az I Should Have Known Better is egy másik megszólalásból indult. John Lennon Bob Dylan-éhez hasonlító harmónika szólama nyitotta a dalt és George Harrison gitártémája zárta.
John és George arról számol be, hogy párizsi tartózkodásuk alatt az V. György hotelben "ragadtak" a koncertek között. Direkt nekik egy zongorát tettek be a szállodai szobájukba, hogy a már bejelentett filmhez dalokat írjanak. Amikor viszont nem koncerteztek és nem is komponáltak, akkor Bob Dylan "Freewheelin" című lemezét hallgatták megállás nélkül, innen John Lennon Bob Dylan-től származó inspirációja a harmónikajátékhoz.
Ebből a dalból ezen a napon 3 próbálkozást tettek, amiből 1 ment végig. A második nekifutás hirtelen az indulás után meg is lett szakítva, mert John hisztérikus röhögésben tört ki a saját harmónikajátéka miatt. Egyébként is csodával határos volt, hogy a Beatles hogyan tudott felvenni akár egy Lennon szerzeményt is anélkül, hogy hangos vihogásban ne törtek volna ki. Paul McCartney és George Harrison dalaik elején való beszámolásai érthetőek és határozottak voltak, John-éi - az első archív szalagoktól az utolsó felvételekig - minden, csak ezek nem. Csak John volt képes annyi, egyedi tébolyult módon négy egyszerű számot kimondani egymás után.
Február 26.
Egy jó dal bármilyen köntösben jó, de a Beatles bölcs volt, hogy másnap áthangszerelte február 25-én elkezdett két dalát.
Az I Should Have Known Better-rel kezdtek és 19 (!) nekifutás kellett a dal komplett rögzítéséhez. A relatíve nagy szám viszont nem azt jelenti, hogy a munka különösképp bonyolult lett volna, sokkal inkább, hogy nagyon kevés próbálkozás jutott el a középrészig. Végülis a kilencedik felvételt tekintették annak, amiből később a lemezre keverték a dalt. Egy furcsa ugrást lehet tapasztalni a felvételen John Lennon hangján: ez annak köszönhető, hogy a 22., utolsó próbálkozás már rájátszás volt és John itt harmónikázott és csak utána kezdett énekelni, de a két dolog között váltani ilyen gyorsan emberi képtelenség. Így a 9. take-et használták arra, hogy John éneke érthető és időben elkezdett legyen, ezen a felvételen nem játszott a harmónikán, itt akuszitkus gitáron közreműködött. Így a két felvételt összekeverve megkapták az ún. double track (kétszer egymásra énekelt) énekeket és a harmónika is a helyére került a 22.-ből (John-nak volt ideje gyakorolni/csiszolni a harmónika játékot).
Az And I Love Her ennél sokkal problémásabb volt. Ugyan Ringo az egész dobszerkót bongo-ra és tikfára cserélte a felvételi szakasz felénél ez sem volt még elég a sikerhez. Amikor Norman Smith a stúdió hangszórókba adta az utasítást, hogy a 14. felvétel következik Paul viccesen válaszolt: "Haha! 50. nekifutás!". Ez a dal még a nap végén is újrajátszás tárgya maradt.
Február 27-re úgy látszik az előző éjszaka megtette a hatását, ért a dal. Csak két nekifutás kellett ahhoz, hogy a Beatles és az Abbey Road személyzete boldogan dőjön háttámlára: "ez a végleges".
Ki játszotta újra a szájharmónikát az I Should Have Known Better-ben?
Ha az A Hard Day’s Night filmet jól megnézzük (de sokkal inkább meghallgatjuk), akkor a vájtfülű Beatles fanatikusok észreveszik, hogy a szájharmónika enyhén mást játszik, mint az eredeti felvételen.
A fenti kérdésre a válasz egyszerű: senki. De a megvalósítás a 60-as években - digitális technika megléte híján - annál bonyolultabb hangrestaurálási módszerek bevetését igényelte.
A sztereo keverésnél egy kis trükköt alkalmaztak az Abbey Road-on: június 22-én az EMI úgy döntött, hogy az egész album sztereo keverését is elvégzik. A 11 órás maratoni munka alatt született meg a dal sztereo mix-e, ami a filmbe is került később. A filmben viszont a dal elején lévő harmónika másképp szól, mást játszik, mint az eredeti felvételen. Az eredeti felvétel elején egy kis szünet hallható John harmónika játékának 4. ütemében. Vélhetően enyhén elrontotta, de a felvétellel már nem akartak leállni. A lemezen ez a kis szünet hallható, de az A Hard Day’s Night filmen egy folyamatos harmónikajáték hallható a dal mindkét felbukkanásakor (a film elején a vonaton és a film végén a koncerten). Ezt az Abbey Road szakemberei azzal érték el, hogy a harmónika 3. ütemét kivágták és beillesztették arra a helyre, ahol John Lennon rontott.
Még ez sem volt elég. 1982-ben még egy apró simítást végeztek a felvételen: itt a harmonika 2. ütemét illesztették a rontott 4. ütem helyére. A dal a "Reel Music" c. albumon hallható.
<< Vissza: You Can't Do That Tovább: A Hard Day's Night >>
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, Hard Day's Night, And I Love Her, Should Have Known Better, Abbey Road, Norman Smith, 1964