Beatles emlékzenekar
Sponsored by
Elvis Presley a 20. század egyik legszámottevőbb kultúrális ikonja, akit a nemzetközi zene-, és poptörténelem a "Rock and Roll királyá"-nak hív, vagy csak egyszerűen "a király"-nak. 1935 január 8-én született a Mississippi állam-beli Tupelo-ban, majd 13 éves korában családjával a Memphis-be, Tennessee államba költözött. Zenei karrierje 1954-ben kezdődött, amikoris édesanyjának rögzített egy felvételt a Sun Records-nál. Elvis a That's Allright Mama című dalt vette fel társaival, ám az akkori általánostól eltérő, felgyorsított tempójú stílusban. A felvételt elkészítvén Sam Phillips, a Sun Records tulajdonosa felfigyelt és a felvétel a környékbeli rádióadókban nagyon gyorsan elterjedt, ahogy Elvis előadásai során Tennessee-ben és Nyugat-Texas-ban is hírnevet szerzett magának.
Egy akkoriban kezdődő zeneipari-, kultúrális átalakulás kezdetén Elvis Presley gyors sikereket ért el. Ekkor kezdett elterjedni a feketék R'n'B zenéje, az akkori chansonok és swing-jazz zenék helyett a rádiókban. Történhetett ez azért, mert ekkor a független zenemű és lemezkiadók könnyebben juthattak rádiós sugárzáshoz, mivel az általuk kiadott lemezek sugárzásáért kevesebb jogdíjat szedtek be a rádióktól. Mivel a Sun Records is egy ilyen független kiadó volt a rádiók kapva-kaptak Elvis és a hasonló, R'n'B-ből táplálkozó zenét játszó előadók után.
1955-től Tom Parker "Ezredes" vette át Elvis menedzselését, aki akkor elismerten a legjobb kapcsolatokkal rendelkező zenei menedzsernek számított az USA-ban és azonnal leszerződtette Elvist az RCA kiadóhoz. Ez a Sun Recordsnak - anyagi nehézségeik lévén - nagyon jól jött. 1958-ig élesen felívelő karrierje 1958-ban, 2 év katonai szolgálat miatt stagnált, de ekkorra már számos országos TV szereplésen (többek közt az Ed Sullivan Show-ban is, ahol a Beatles is fellépett 1964-ben) és lemezkiadásokon volt túl, valamint nagy álma is valóra válhatott, hogy filmekben szerepeljen. 1960-ban visszatért Németországból és az Ezredes segítségével nagy munkába fogott. 1961-ben visszavonult a koncertezéstől és csak a mozivászonra és azok dalaira koncentrált, ám színészi adottságai eltörpültek az eddig színpadon nyújtott és a közönség által látott teljesítményétől és filmjei maximálisan csak közepesen sikeresek voltak minden szempontból a filmkritikák szerint.
1968-ban tért vissza az élő koncertezéshez a '68 Comeback Special néven emlegetett, a californiai Burbank-ben rögzített műsorral. Ezután rengeteget koncertezett, volt olyan éve, amikor 1000 fellépést is adott, aminek utána számolva ez napi átlag kb. 3 koncertet jelentett. 1973-tól egészségi állapota romlani kezdett, köszönhetően a feszített munkatempónak, magánéleti problémáinak és gyógyszerfüggőségének. 1977 augusztus 16-án hunyt el Memphis-beli házában.
...vagy épp fordítva. A Beatles épp 1965-ös amerikai turnéján volt, amikor egy kis szünetre került sor és Gabor Zsa Zsa Beverly Hills-i villájában szállt meg néhány napra. Paul McCartney évekkel később így számolt be az ezt megelőző helyzetről:
"Los Angelesben találkoztunk Elvis-szel. Évek óta próbálkoztunk már ezzel, de sehogy sem sikerült a közelébe kerülnünk. Úgy gondoltuk, hogy fenyegetést jelentünk rá és Tom Parker ezredesre nézve, ami végülis igaznak bizonyult.... Hiszen Ő volt Elvis és kik voltunk mi, hogy találkozni merészelünk vele? De végül meghívást kaptunk, hogy ugorjunk át és találkozzunk vele, amíg Hollywood-ban forgat."
1965 augusztus 27-én, este 11-kor találkoztak a Beatles tagjai Elvis-szel a Los Angeles-i Bel Air városrészben, ahol Elvis akkor lakott. A találkozót az Ezredes, Tom Parker szervezte meg és egyeztette Brian Epstein-nel a Beatles menedzserével, miszerint komoly biztonsági intézkedéseket kívánnak tenni: a sajtó nem tudhatott a találkozó terveiről és nem lehettek jelen, valamint semmiféle kép- és hangfelvétel sem készülhetett.
"A Talákozás Elvis-szel a turné fénypontja volt. Vicces, de amikor közeledtünk a házához elfelejtettük, hogy hova is megyünk... Egyébként már a limuzinban jól éreztük magunkat, már-már hisztérikus hangulatban voltunk. Sokat röhögcséltünk, amit az utóbbi években elfejetettünk: nevetni. Amikor egy nagy kapuhoz érkeztünk, valamelyikünk megszólalt: "ó Yeah, találkozunk Elvis-szel!" és mindannyian röhögve kiestünk a kocsiból próbálva uralkodni magunkon, hogy nem vagyunk hülyék: mintha csak egy Beatles rajzfilm lett volna" - George Harrison
Elvis a nappalijában találkozott a Beatles-szel, ahol bárpult, színestévé, játékasztalok voltak. az "Ezredes" és Brian Epstein félrehúzódott és figyelték az eseményeket.
"Minden nagyon izgalmas volt és mi mindannyian marha idegesek voltunk. A nagy Los Angeles-i házában találkoztunk vele, kábé olyanban, ahol mi is megszálltunk, de ez valahogy mégis a "nagy ház, Nagy Elvis" érzetet keltette. Rengeteg ember volt körülötte, mint körülöttünk is Liverpool-ban, valószínűleg ilyen módon hasonlóak lehettünk. és volt pool-biliárd asztala. Lehet, hogy sok amerikai ház ilyen arrafelé, de minket lenyűgözött, olyan volt, mint egy klub" - John Lennon
A találkozás eleje nem volt sikeres. Feszült volt a légkör kevés beszélgetéssel. Elvis mondta is, hogy "Srácok, ha csak itt ültök és bámultok, akkor megyek aludni." Végülis John Lennon akarta megtörni a jeget kissé pikirt kérdésével: "Miért csinálod ezeket a nyálas balladákat a filmjeidhez mostanában? Mi történt a jó öreg rock'n'roll-lal?" Elvis erre nem tudott mit felelni. A beszélgetés folyamán turné sztorikat meséltek egymásnak, de a légkör nem igazán olvadt fel. Később, amikor már kicsit oldottabbak voltak Elvis gitárokat kért és egy kis jam session kerekedett.
"Nem emlékszem mindenre, ami elhangzott, de arra emlékszem, hogy az egyik szám az I Feel Fine volt. Arra is emlékszem, hogy Ringo hangszer híján a fabútoron ujjaival hozta a tempót. Mindenki énekelt. Elvis megpengetett néhány akkordot a basszusgitáron és Paul-hoz szólt: "Látod, gyakorlok." Paul egy kis csipkelődéssel reagált: "Ne aggódj, de maradjon köztünk, Brian és én hamarosan sztárt csinálunk belőled." Csodálatos lenne, ha képek, vagy felvételek készültek volna. Felbecsülhetetlen lenne bizonyára. Egy többmillió dolláros szalagdarab. De nem készült. Egy mesés alkalom volt, aminek tanúi lehettünk" - Tony Barrow, a Beatles akkori sajtófőnöke
George Harrison a 90-es években a Beatles antológiában egy félmondatban elejti, hogy "...később tudtuk csak meg, hogy ő (Elvis) is a szervezet tagja volt.".
Elvis zenei karrierjének lefelé áldozó ciklusában törekvéseket tett a Beatles és egyéb előadók becsületének csorbítására. 1970 december 21-én a Fehér Házban találkozott Richard Nixon akkori amerikai elnökkel. Bizotsította őt támogatásáról és kijeletette, hogy a Beatles volt az, amely az anti-amerikai szellemet (és a hippi mozgalmat) elindította. "Ide jöttek, ebbe az országba, ahol megcsinálták a szerencséjüket és visszatérve Angliába anti-amerikai propagandát folytattak.". Elvis ezen az alkalmon egy BNDD (az igazságügyi minisztérium drogellenes szervezete) jelvényt és igazolványt kapott az elnöktől. Cserébe egy második világháborús Colt 45-ös pisztolyt vitt ajándékba Nixon elnöknek.
Tíz nappal később, hogy Elvis találkozott Richard Nixon-nal az énekes egy személyes körbevezetést is kapott az FBI parancsnokságon. Az FBI feljegyzés megemlíti Elvis látogatását és azt, hogy az FBI igazgatójának, J. Edgar Hoovernek sugallni szándékozott, hogy "a Beatles számos probéma alapját fektette le rendetlen megjelenésükkel és kétértelmű zenéjükkel, amivel ma küzdünk a fiatalok körében, amíg ebben az országban koncerteztek a 60-as évek közepén". Presley szerint az akkori elégedetlen fiatalság forrása "Jane Fonda, a Smother Brothers és fajtájuk" létezésének volt betudható, akik "megmérgezték a fiatal elméket az Egyesült államokat becsmérlő nyilvános kijelentéseikkel és gusztustalan cselekedeteikkel". Nixonnal ellentétben Hoover nem kívánt találkozni Elvis-szel, akit úgy írt le, hogy "mindenféle exotikus ruhákat visel".
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, Elvis Presley, Tom Parker, Brian Epstein, Los Angeles, Memphis