Beatles Vágatlanul Extra: A mi világunk = a Beatles és tsai
Ötven évvel ezelőtt, 1967. június 25-én került sor a világ első globális, élő, műholdas televíziós közvetítésére. A kezdeményezés a BBC-től indult: az Our World címen futó műsor alapötlete az volt, hogy a csatlakozó országok állami tévécsatornái néhány perces blokkban mutatják be azt, ami szerintük az adott pillanatban országukra a legjellemzőbb. A projektben eredetileg 19 tévécsatorna vett volna részt, ami később annyiban módosult, hogy a hatnapos arab–izraeli háború nyomán kialakult nemzetközi helyzet egyik következményeként az öt szocialista ország, így Magyarország is, bár elkészítették a blokkjaikat, nem vették át és a saját hálózatukon nem közvetítették az adást. Így aztán más kelet-európai sorstársaik mellett a magyar nézők is kimaradtak abból a két és fél órás műsorból, amelyet szerte a világon becslések szerint majdnem félmilliárdan láttak, és amely – legalábbis az ötletadók szerint – átfogó, javarészt popkultuláris alapokon nyugvó pillanatképet nyújtott a világ akkori állapotáról.
Bár az adásban egyebek mellett Pablo Picasso és Maria Callas is megjelent, manapság leginkább a Beatles szereplése miatt emlékszünk az Our Worldre. Az Egyesült Királyság és a BBC ugyanis őket nevezte nemzeti produkcióként a saját blokkjába. A vállalkozás nem volt kockázatmentes, hiszen amikor az ötlet megszületett, a Beatles éppen a stúdióban, a világtól elzárkózva dolgozott új lemezén, amelyről akkor még senki nem tudhatta, hogy mi lesz és mekkorát fog szólni. (Hamarosan kiderült, hogy elég nagyot.) Ráadásul a brit invázió korszaka lecsengett, a popzene súlypontja ismét a rock and roll őshazájába, az Egyesült Államokba helyeződött át (azazhogy vissza), amelynek nyugati partvidékéről elindult a Flower Power, a világot színesbe, virágok közé, szeretettől vezéreltetve, enyhe marihuánafüstbe burkolva megálmodó hippimozgalom. Utóbbi életérzését és üzenetét pedig olyan, hirtelen fölbukkant és máris nagy népszerűségnek örvendő együttesek öntötték zenébe, mint a Jefferson Airplane, a Grateful Dead, vagy éppenséggel a Doors.
A Beatles szerepléséről szóló szerződést 1967. május 18-én szignózták. A felkérés úgy szólt, hogy a banda írjon egy pozitív kicsengésű dalt, amelynek premierjére az Our World élő adásában kerül sor. A Beatles nem kapkodta el a dolgot, talán meg is feledkeztek volna róla, ha a határidőhöz közeledvén az Abbey Road-i stúdióban nem emlékeztetik őket a kötelezettségükre.
Benedek Szabolcs új, Beatles Vágatlanul című könyvét bolti árnál olcsóbban már tőlünk is megrendelheted a zenekari ajándéktárgyak közül, ami nem mellesleg a legjobb Beatles-ről szóló könyv, ami az elmúlt húsz évben megjelent.
– Úristen! – fakadt ki ekkor Lennon. – Ez ilyen közel van? Akkor tényleg írnunk kell valamit.
Majd leült, és meg is írta az All You Need Is Love című dalt, amely akkor, a hippimozgalom és a vietnámi háború elleni tiltakozások első nagy hullámakor hihetetlen pontossággal beletrafált a Summer of Love-ként is emlegetett 1967-es nyár általános fílingjébe.
A műsorra egyébként Paul McCartney egy másik, általa írott dallal rukkolt elő, ám végül az a döntés született, hogy Lennon szerzeményével vágnak bele a projektbe. Mindazonáltal McCartney-é se veszett el: a Hello Goodbye 1967 őszén jelent meg először, kislemezen.
A legenda szerint a dal felvételére az élő adásban került sor – ami nem teljesen igaz. A Beatles 1967. június 14-én késő éjjel, az Olympic stúdióban kezdett dolgozni az All You Need Is Love-on (ekkorra szokásukká vált, hogy szakítottak a korábbi évekre jellemző, hivatalnok módjára, reggel 9 és délután 5 között megtartott stúdióülésekkel, és este vonultak be a stúdióba, ahonnét rendre hajnalban keveredtek elő). Az első alkalommal (összesen 33 változatban) a dal alaptónusai és ritmusa került felvételre, némi vokállal – érdekesség, hogy a Marseillaise kezdőhangjai már ekkor megjelentek a dal nyitányaként. Június 19-én és 21-én újabb felvételekre, illetve keverésekre került sor, ezúttal már az Abbey Road-on. A Beatles által följátszott zenei alapok rögzítése után 23-án a közreműködő nagyzenekar is megjelent a stúdióban, és velük is fölvettek néhány zenei sávot. (A nagyzenekar szimfonikus hangszereket megszólaltató zenészekből állt, akik már a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band című nagylemez felvételei során is szerepet kaptak.) Június 24-én délután pedig a média képviselői előtt megnyitották a stúdió kapuit, majd miután több mint 100 újságíró megtekinthette, ahogyan a Beatles az immáron az élő adáshoz előkészített stúdióban nagyzenekari kísérettel elpróbálja az All You Need Is Love véglegesnek szánt változatát, a zenészek a sajtó távozását követően ismét a mikrofonok elé álltak, és újabb zenei sávokat rögzítettek.
Az esti meló ezúttal 11-kor véget is ért, elvégre a Beatles tagjainak másnap a szokásosnál jóval korábban kellett kelniük. 1967. június 25-én délután kettőkor már ismét a stúdióban ültek, ahol egyrészt újabb zenei felvételeket készítettek az All You Need Is Love-hoz, illetve a BBC munkatársai előtt is élesben háromszor elpróbálták a dalt.
Hogy kicsit adjunk a statisztikának is: a Beatles június 14. és 25. között összesen 58 különböző változatban rögzítette az All You Need Is Love-ot. Ezek közül az utolsó került az Our World adásába, ám a zenei alapok nagy része ekkor is felvételről szólt, csupán a vokál, a basszusgitár, a szólógitár, Ringo dobjátéka, illetve a nagyzenekari rész egyes elemei mentek élőben.
Ahogy közeledett a 20:55-re tervezett adásidő, úgy nőtt a stúdióban az adrenalinszint. A pánikot növelte, hogy a BBC váratlanul a tervezettnél 40 másodperccel korábban kapcsolt az Abbey Road-ra, akkor, amikor George Martin producer és Geoff Emerick hangmérnök még az utolsó, feszültségoldó viszkijét fogyasztotta, úgyhogy amint a monitoron meglátták, hogy adásban vannak, a viszkis üvegeket kénytelenek voltak villámgyorsan a keverőpult alá rejteni.
A színes hippiruhákba öltözött Beatles tagjai Ringo kivételével magas bárszékeken foglaltak helyet, körülöttük a padlón hozzátartozóik és barátaik (Mick Jagger, Keith Richards, Keith Moon, Eric Clapton, Marianne Faithfull, Pattie Boyd, Jane Asher és mások) kuporogtak, akik ugyancsak részt vettek a vokálban, az ő hátuk mögött pedig a vonósokból és fúvósokból álló nagyzenekar feszített szmokingban. Az adás elején a Beatles mintegy egy percen keresztül úgy csinált, mintha próbálna, majd amikor Martin leállította őket, mondván, hogy most már jó lesz, és essenek neki a tényleges felvételnek, a zenekar rázendített a Marseillaise nyitányára, amit a Beatles vokálja, majd Lennon kissé egysíkúra sikeredett szólóéneke követett. (A zenészek között ott volt az a David Mason is, aki fél évvel korábban a Penny Lane barokk trombitaszólóját játszotta föl.) A mikrofonok pontosan rögzítettek mindent, így a figyelmes hallgató azt is észreveheti az All You Need Is Love lemezre került végleges változatában, ahogyan Lennon a rágójával csámcsog. Az előzetesen megbeszéltek szerint a dal végén a lekeverésnél a zenekar Bach Brandenburgi concertójából és Glenn Miller In The Moodjából is eljátszott néhány taktust, az viszont meglepetés volt, hogy Lennon egyszer csak rázendített a She Loves You refrénjére. (A Yesterday-ből is fölcsendül egy nyúlfarknyi részlet, ám azt már a próbák során is beúsztatták.)
Az adás bulihangulatban ért véget, és a jó hangulat a közvetítés után is folytatódott, ám miután a vendégek távoztak, a Beatles még hajnal egyig a stúdióban maradt, és a Take 58 számot viselő felvételre Ringo új dobszekciót játszott, illetve Lennon pár helyen csiszolta a vokált. Az EMI pedig azonnal meg is hozta a döntést arról, hogy a dal a Beatles tizenötödik kislemezén fog napvilágot látni. Erre alig két héttel az Our World után sor is került: 1967. július 7-én jelent meg a boltokban az All You Need Is Love című Beatles-kislemez, hátoldalán a Baby You’re A Rich Mannel. A korong szinte azonnal mind az Egyesült Királyságban, mind az Egyesült Államokban a slágerlista élére került.
Az Our World-öt egyébként fekete-fehérben sugározták, a Beatles performanszát utólag színezték ki, a videó így került bele 1995-ben a The Beatles Anthology című dokumentumfilm-sorozatba, és azóta is jobbára a kiszínezett változat érhető el, az eredeti fekete-fehér ma már ritkaságszámba megy.
Benedek Szabolcs
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, All You Need Is Love, Beatles Vágatlanul Extra