George Harrison színes személyiségének 7 árnyalata
"Gitározom egy kicsit, írok néhány dalt, forgatok egy-két filmet, de egyik sem igazán én vagyok. Az igazi én valami teljesen más". George Harrison sokminden volt, a túlszerénység mestere is többek között. De mindenképpen igaza volt abban, hogy igazi karaktere színes, nem behatárolható. A világ egyik leghíresebb zenésze volt, de megvetette a szupersztárságot. A kegyességről és egyszerű élvezetekről prédikált, mégis egy 120 szobás kastélyban lakott és drágábbnál-drágább kocsikat gyűjtött. Szorgalma szuper humorérzékkel párosult, ami odavezetett, hogy megalkossa minden idők néhány legjobb vígjátékát. Dalaiban Isten dicsőítése és a mindennapi élet ügyes bajos dolgai is szerepet kaptak.
Kétségtelenül büszke volt a zenekarra, ami halhatatlanságot szerzett neki, mégis utálta a Beatleshez hasonlítani saját sikereit.
"A Beatles nélkülem is létezni fog. Én nem Beatle George vagyok. Beatle George valaki más, aki öltönyben és ingben ringatta a fejét alkalmasint és az emberek életem végéig ebben a szerepemben emlékeznek majd rám."
Álljon itt néhány dolog, amit George a Beatles holdudvarán kívül tett, hogy mi ne így emlékezzünk rá.
1. Ő tette be az USÁ-ba először a lábát és játszott egy másik zenekarral, még mielőtt a Beatles-szel járt volna ott.
Az amerikai társadalom a Beatles 1964-es megérkezését az újonnan elnevezett John F. Kennedy reptérre egy, mint a popkultúrát megrengető eseményre tekint, de kevesen tudják, hogy ez előtt az egyik gombafejű már járt köztük. "Már azelőtt jártam Amerikában, hogy tapasztalt Beatle lettem volna. New York-ot és St Louis-t látogattam meg, nameg a nővéremet Illinois-ban, aki akkoriban ott lakott."
Nővére barátai egy koncertre invitálták George-ot, ahol "Anglia Elvis"-eként konferálták fel őt, majd jammeltek néhány Rock and roll klasszikust Chuck Berrytől, Carl Perkinstől és Hank Williamstől. Az ottani amerikai közönség - habár akkoriban még nem tudták, ki George Harrison és mi az a Beatles - már a Beatlemania korai jeleit mutatták, ami már Angliában javában tombolt. Egy okoskodó, barátságos ember a koncert után jótanácsként azt mondta George-nak, hogy "a megfelelő hozzáállással sok helyre eljutsz majd".
2. George jelentetett meg először szóló albumot a Beatles tagjai közül.
Joe Massot New York-i filmrendezőnek havannai forgatását felfüggesztve Londonba kellett menekülnie, amikor kitört a kubai rakétaválság. Itt aztán összebarátkozott Roman Polanskival és egy olyan filmkészítő csapat rendezője lett, akik arra vágytak, hogy filmjükhöz a Beatles egy tagja írja a zenét. George kapható volt az ötletre, bár voltak önértékelési kétségei. "Mondtam nekik, hogy én nem írok filmzenét, mire ők azt válaszolták, hogy bármit is alkotok az lesz a film zenéje. Úgy döntöttem, hogy írok valami indiai zenét, amitől néhány hippi talán beindul." A Lennon-McCatney-féle Beatles vonaltól elvonatkoztatva George itt tényleg szabadjára tudta engedni a fantáziáját. A Felvételek az EMI Abbey Road stúdióban voltak. Ringo dobolt, Eric Clapton szólógitározott és Peter Tork a Monkees-ból bendzsózott a felvételeken. George a londoni munka végeztével Bombay-be utazott, ahol pedig az indiai darabokat vették fel, meglehetősen elavult stúdiófelszereléssel, ami ennek ellenére a felvett anyag gyöngyszemei lettek, beleértve a "The Inner Light" című Beatles szám elődjét, ami később a Lady Madonna kislemez B oldalán jelent meg. Ekkor a költségek már 15000 Fontra rúgtak a megngedett 600 helyett. George a különbözetet saját zsebéből finanszírozta. Ez a későbbi sikerhez képest filléreknek bizonyult. A Wonderwall című film zenéje volt az első szóló album, amit egy Beatle alkotott és az Apple Records (a Beatles lemezkiadója) adott ki. Az album a Billboard 50 legjobb lemeze közé került és megjelenése megelőzte a Beatles fehér albumát is néhány héttel.
3. Meghívta a Hells Angels-t a Beatles londoni irodájába
1968 december 4-én a Beatles Saville Row-i irodája a következő értesítést kapta:
"A Hells Angels Londonban lesz a jövő héten, hogy helyretegye a csehszlovák dolgokat (utalva a politikai szituációra). 12-en érkeznek fekete bőrszerkóban és motorokkal. Az Apple székházba is betérnek és úgy hallottam, hogy használnák is az iroda felszerelését. Lehet, hogy durván fognak kinézni és elhiszem, hogy tartotok tőlük, de higgyétek el, ők a jó oldalon állnak, de ne féljetek tőlük, vagy keménykedjetek velük. Próbáljatok nekik segíteni, amellett, hogy az Apple feladatait is ellátjátok, de ne engedjétek ki a kezetek közül az irányítást" - George Harrison
Richard DiLello az Apple Records házi hippijének ez csak egy normális munkanap volt: "Nem volt nap, hogy ne lett volna a házban valami őrület, vagy öröm, amiben részt kellett venni"
A 12 emberből végül csak ketten léphettek brit földre, mert a többi vízumait nem engedélyezték a brit hatóságok bűnelkövetés, vagy próbaidő fennállása miatt.
4. George vette minden idők legdrágább mozijegyét
George úgy jellemezte a Brit televíziózás azóta alapkövének számító Monthy Python's Flying Circus sorozatát, hogy "a legjózanabb dolog a televíziózásban". Abszurd humorérzéke mindig is ott rezgett George legmélyén. "George meg volt róla győződve, hogy a Beatles lelke a Python-ba költözött. Az évben, amikor a Beatles feloszlott és mi összeismerkedtünk. George a támogatónk volt." - mondta Terry Gilliam a Monthy Python társulat rendezője és tagja.
Harrison jelzálogot vett fel 120 szobás Friar Park-i kastélyára, hogy a Brian élete című 1979-es filmet megfinanszírozza miután a konzervatív EMI a lehetséges Istenkáromlással összefüggő botrányok miatt 2 nappal a forgatás kezdete előtt kihátrált a megállapodásból. Mire a film megjelent, 3 millió Angol Fontra rúgtak a kölségek.
"Kifizette, mert meg akarta nézni a filmet. A történelem legdrágább mozijegye, amit valaki valaha is kifizetett" - Eric Idle
5. Megtréfálta Phil Collins-t közreműködéséért az All things Must Pass lemezen
Phil Collins kapcsolata a Beatles-szel 1964-re datálható, amikor statisztaként ott volt az A Hard Day's Night film színháztermes koncertjén többszáz tini társaságában. Zenei letisztultsága sajnos a szereplés feláldozásához vezetett. "Sikoltozó tiniket akartak és én csak egyhelyben ültem. Valószínűleg ezért lettem a filmből kivágva. Emlékszem az járt a fejemben 'Az ég szerelmére kussoljatok már! Hallgalssuk a zenét!'"
A második közreműködés is kiábrándító: 1970-ben kongán játszott a "The Art of Dying" című számban, ami az All Things Must Pass lemezen jelent meg.
"Egy este a menedzserünk hívott fel. Azt kérdezte szeretnék-e az Abbey Road-ra menni felvételre. Azt feleltem kicsit el vagyok havazva, most fürödtem. Azt mondta, George Harrisonnak kellek, mire rögtön fogtam egy taxit. Amikor megérkeztem ott volt Ringo, Billy Preston, Phil Spector, Klaus Voorman, Badfinger, Pete Drake, Mal Evans és George. Spector bemutatott minket egymásnak közben az járhatott a fejében 'ki ez a 19 éves surmó, aki azt hiszi játszhat a Beatles-szel?'" - Phil Collins
Collins Nagy lelkesedéssel belevetette magát a kongázásba. "90 perc múlva vérhólyagok voltak a kezemen. Amikor szünetet tartottunk, Ringo sofőrje odalépett hozzám és azt mondta, hogy 'te kész vagy barátocskám'". A kongák - ha egyáltalán vannak a felvételen - nem hallatszanak. "Amikor megjelent az All Things Must Pass, megnéztem és nem találtam magam a közreműködők között" mondta Phil Collins.
George nem emlékezett erre a fejezetre egészen 2001-ig, amikor egy újramasterelt albumot állított össze a megjelenés 30. évfordulójára. Phil Collins és George baráti munkakapcsolatban voltak a köztes évtizedekben és George úgy gondolta, hogy - miután kihagyta a közreműködők közül, bocsánatkérésként - megtréfája Phil Collins-t, aki váltig állította, hogy közreműködött a felvételen.
"Kaptam egy szalagot George-tól, amin nagyon lelkesen és hangosan kongáztam. Ú, ez nagyon rosszul szól, gondoltam. De tulajdonképpen ez George tréfája volt. Ray Cooper ütőssel vetette fel a sávot. George azt mondta Ray Coopernek: 'játssz nagyon bénán, felveszem és elküldöm Phil-nek.' Nem hittem el, hogy egy Beatle ennyit foglalkozzon egy durva tréfával csak miattam." - Phil Collins
6. Imádta az autóversenyt és millió dolláros autói voltak
Harrison autók iránti szenvedélye a Beatles előttre datálható: "12 voltam, amikor Liverpool első autóversenyét láthattam Aintree-ben. Utána is követtem a Forma 1-et, amíg profi zenészek nem lettünk, és még a 60-as években is, és habár nagyon elfoglaltak voltunk, azért eljutottam néhány versenyre, főleg a Monaco-i nagydíjra".
George-nak volt néhány drága autója, miután a Beatlesből sok pénzt keresett. Egy Jaguar XKE, Ferrari 365 GTC, és egy Aston Martin DB4 állt a garázsban. 1972-ben másodjára vették el a jogosítványát, miután 90 mérföldes sebességgel (közel 130 km/h-val) egy lámpaoszlopnak csapódott az általa vezetett Mercedes-szel úgy, hogy felesége, Patty lefejelte a szélvédőt. A következő néhány hetet Patty agyrázkódással a kórházban töltötte.
Ez a baleset nem volt elég George-nak, hogy elvegye a kedvét a száguldozástól. A hetvenes évek végére összebarátkozott a háromszoros Forma 1 világbajnok Jackie Stewart-tal.
"Egy versenyautót vezetni a kocsi képességeinek és a te képességeid határán egy teljesen különleges érzés és élmény. Amikor ez történik az érzékelésed annyira erős... Valószínűleg ezt látta George az autóversenyzésben. Sokat beszélgettünk ezekről a dolgokról: felerősödött érzékelés, az ujjaid végén és a lábadban. Ha meghallgatsz egy nagyszerű gitárost, vagy bármilyen más zenészt, ahogy beszél a hangszer a kezében az túlmutat a hétköznapi képességeken" - Jackie Stewart
1994-ben George volt a 100 megrendelő egyike, aki egy McLaren F1 típusú autót rendelt majd' 1 millió dollárért.
7. A Travelling Wilburys-t tévedésből nevezte el.
Minden idők utolsó supergroupjának indulását a véletlenek jellemezték. Nevét Harrison egy szókreációjából kapta. A "Wilbury" szót George találta ki, amikor Cloud 9 című lemezén dolgozott Jeff Lynne-nel. Amikor felvételi hibák keletkeztek a szalagon a rossz minőségű stúdiófelszerelés, vagy feljátszási pontatlanságok miatt George csak ennyit mondott "majd ápoljuk és eltakarjuk a keverés során" ("We'll bury 'em in the mix"). Annyiszor kellett ezt mondania, hogy az egész mondatot végül csak "Wilbury"-ként emlgették egy idő után, ami az apró hibákra utalt.
A zenekar is hasonló apró, de sűrű mozzanatok sorával jött össze. George épp Los Angelesben volt, amikor felkérést kapott egy kislemez B oldalas dalának megírására és felhívta Jeff Lynne-t, aki pedig épp Roy Orbisonnal dolgozott nem messze, így meglátogatta őket. Vacsoránál a trió megállapodott, hogy összehozzák közösen az új dalt és Harrison felvetette, hogy menjenek el felvenni "Bob házába". A szóban forgó ház Bob Dylan malibui háza volt, ahol bőséges stúdiófelszerelés volt a garázsban. Dylan egyből - a legenda szerint az első csöngésre - felvette a telefont és a dolog sínen volt. De George-nak még be kellett ugrania Tom Petty házába egy kedvenc gitárjáért. Amikor felvette Petty-től a hangszert, őt is meghívta a felvételre és a trió immár 5 tagú volt. Kicsivel később már együtt sütögetett és gitározgatott az öt zenész a kertben, amikor Harrison megpillantott egy kartondobozt a garázsban "Handle with care" felirattal, ami a dal első sorát inspirálta "Been beat up and battered 'round". A dobozról elnevezett nóta többi része aztán gyorsan összeállt köszönhetően az 5 világhírű zenésznek.
A Warner Borthers lemezkiadó túl erősnek találta a dalt és a koncepciót, hogy a George Harrison kislemez B oldalára kerüljön, így arra bíztatta Harrison-t, hogy folytassa a projektet a másik négy zenésszel. A felvételek során előjött aztán a kérdés, hogyan nevezzék el a zenekart. George először a Trembling Wilburys ötlettel rukkolt elő és már nem tudni, hogy Jeff Lynne, vagy Bob Dylan volt az, aki Travelling Wilburys-re hajlította a dolgot.
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, Apple, Phil Collins, zene, Abbey Road, Ringo, Eric Clapton, All Things Must Pass