A Beatles útjai kifürkészhetetlenek - a lemezkészítések hajnala / a turnék alkonya (1. rész)
Losonczy Zoltán írása
Első rész - Nyár utó
A hatvanas évek közepén felnövő nyugat-európai generáció olyan utakra lépett, ami eltért elődeik által kitaposott ösvényein.
A negyvenes években születtek hozzáállása a második világégéshez, érdektelennek volt mondható, hiszen mindezzel inkább csak hallomásból érintkeztek. - ahogy Magyarországon sok más kortársammal együtt a nyolcvanas- kilencvenes évek szülöttei tekintünk a szocializmusra.
Sokkal izgalmasabb volt a Beatles számára a jövő.
A szexuális forradalom kibontakozóban volt. - a szifilisz, ami itthon a bohém Ady-t* (Dózsa György tüzes sebből fakadó unokája) is lassan felemésztette.
Míg az előző generációt "keretek közé" szorította a vérbaj, azonban mindezt a húszas évek végétől, benzilpenicilinnel gyógyítani lehetett.
Megjelentek a fogamzásgátló tabletták, aminek köszönhetően teret nyert a mindenki mindenhogy mindenkivel szexuális szabadság. - legalábbis durván egy évtizedig, az AIDS megjelenésével ért véget.
Ahogy McCartney is rávilágít "az a nagy kitörések korszaka volt. Mi, a Beatles, mindenesetre kitörtünk, és ezt nehéz lenne elválasztani a divat, a kultúra vagy a gondolkodás kitöréseitől. Mindez egyszerre zajlott le."
Zeneileg inspiráló példaképek, mint az érzéki sikolyokat eresztő Little Richard, a visszafogottabb, de dallamilag ugyanolyan izgalmas Fats Domino, és a szerény (mai extravaganciát megkívánó szemmel átlagosnak mondható) saját dalokat író, és előadó Buddy Holly - ők, beleértve természetesen Elvis-t olyan "zenei hátországot" nyújtott a Beatlesnek, ahonnan mindig lehetett/lehet meríteni.
A két világháború közti időszakban a dalszövegek ártalmatlanul simára fésült szerelmes dalait, felváltotta a határokat feszegető rockabilly/rock'n'roll Chevrolet hátsó ülésén megtörténő "hullócsillagnézős" bujasága.
Majd az előbbiekben taglalt szexuális forradalomban, az újabb lépcsőfokot megugró I Saw Her Standing There "tudod, hogy értem" áthallása újabb fordulópontjához érkezett.
Az augusztus végén megrendezett Cow Palace-beli turnézáró koncert után, a zenekar tagjai hathetes pihenőt kaptak, és legközelebb 1965 októberében gyűltek össze az Abbey Road kettes stúdiójában.
Ezt követően két hét alatt felvették a Rubber Soul albumot.
Az Amerikában tapasztalt mérce inspirálólag hatott a Beatlesre, akik újszerűbb hangzás és szövegvilággal mutatták meg a Help!-et is képesek túlszárnyalni. (ami Ian MacDonald szerint "sekélyes" ugyanakkor a lóhalálában felvett anyag még így is bővelkedik a "klasszikusokban".)
McCartney szerint "Az ízlésünk változóban volt. Egyre jobban eltávolodtunk a korábbi dalok - a "Thank You Girl" , "From Me To You" , "She Loves You" - popos hangvételétől. A korai anyag közvetlenül a rajongóink ízlésvilágát tükrözte [...] most azonban elértünk egy pontra, amikor elmondhattuk: "Olyan már volt. Ezúttal már kísérletezhetünk szürrealisztikusabb és kissé szórakoztatóbb számokkal." - pl. a fentebb említett "Drive My Car" csattanója, a "Norwegian Wood" az elbeszélő sajátos bosszúja a bútorzaton, illetve a szitár hangszer bevetése.
A nagylemez sikeressége mögött ugyanakkor nagy szerepe van annak a George Martinnak is, aki nyitottságával teret adott az egyéni megoldások bevethetőségének. "A Beatles mindig új hangzások, új lehetőségek után kutatott, s nekem folytonos, ám örömteli erőfeszítést jelentett, hogy újdonságokkal szolgáljak a számukra. Folyvást új hangszerekkel kísérleteztek, akkor is, ha alig tudtak róla valamit."
Mindez úgy is megvalósult, hogy zenei útmutatásuk mellőzött mindenfajta szakzsargont, és sajátos kommunikációval érték el a kívánt hangzást. - Lennon részéről, aki egyik dalhoz azt az instrukciót adta, hogy "Vedd a figurát Bachra!" érdekes látni, hogy George Martin a produceri/hangmérnöki emeletről évre-évre mennyire integrálódott bele a felvételekbe, mindettől a dalok színvonala is csak javult.
Határfeszegetés első lépéseként immár nem csak a dalokban, hanem a lemez album borítóján is meglátszódott.
Robert Freeman fényképész készített néhány felvételt Lennon weybridge-i otthonának kertjében. "Londonban Robert megmutatta nekünk a diákat, egy kartonpapírra vetítette őket, amelynek mérete megegyezett a leendő borítóéval, hogy elképzelhessük, milyen lesz a valóságban. Már éppen kiválasztottuk a fotót, amikor a kartonpapír hátrahajlott kissé, ami megnyújtotta a fényképet." - emlékezett vissza McCartney.
A szokatlanul nyújtott arcképük, az ikonikussá vált betűtípus megjelenése arról árulkodott, hogy az évtized közepe zeneileg, társadalmilag nyílegyenesen új irányba tart.
*Költői munkássága, hatása véleményem szerint van olyan kézzel fogható, mint zenében a Beatles-é.
Forrás: Bob Spitz - A Beatles teljes története | The Beatles Antológia
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, Rubber Soul, Beatles turné, George Martin, szexuális forradalom, Beatles hangzás