Beatles - Yellow Submarine azaz a Sárga Tengeralattjáró: a legtökéletesebb műremek az animációs filmgyártás történetében
Shrek, Simpson család, Family Guy, South Park. Egyik sem jött volna létre a Beatles bomlasztó mesterműve nélkül.
Az 1968-ban megjelent Beatles animációs film, a Yellow Submarine megtorpedózta az akkori tradicionális animációt. A Sárga Tengeralattjáró megjelenése előtt az animációs filmgyártás macska-egér harcokról, piknik kosarakat kifosztó macikról és személyiség (és nem) nélküli figurákról szólt. A Yellow Submarine-nel egy merőben más korszak jött el. Ez már nem (csak) a gyerekeknek szólt. Egyben volt szatíra és művészet, de mindenek előtt: bomlasztás.
"A Sárga tengeralattjáró nélkül ma nem lenne sem South Park, sem Family Guy, sem Homer és Marge Simpson és egyáltalán semmi, ami lehetőséget adna arra, hogy saját magunkon röhögjünk, miközben szórakozunk." - Josh Weinstein, a Simpson Család írója
Az akadályokat nem ismerő és egyáltalán magát nem zavartató vágy, hogy mókásak legyenek, ez annyira Beatles-es. Természetesen vannak más hatások is a filmben, ahogy a Beatles egyik kedvenc vígjátéka a The Goon Show vagy Edward Lear voltak, ez is formálta mind a Beatles tagjainak humorát, így a filmét is és mindenképen meg kell említeni valakit, akit a Yellow Submarine nem emel ki eléggé: Roger McGough költő, aki a Beatles animációs filmje sok kis apró humoros szösszenetéért felelős és ugyancsak a Beatles egyik kedvenc költője volt. A film készítésekor McGough-t behívták, hogy a forgatókönyvből olvasson fel olyan autentikus liverpooliassággal, amilyennel csak lehet. Végül ő lett az, aki a Sárga tengeralattjáróba szőtt számos kis Beatles-es szóviccért felelős. Ezzel együtt a Yellow Submarine mai modern vígjátékokra gyakorolt hatása meglehetősen alulértékelt és elfeledett.
Maga a Sárga tengeralattjáró film egy 90 perces mű, a művészet legnemesebb értelmében. Heinz Edelmann tervező animátor és Goerge Dunning rendező vezetésével egy csapat fiatal ismeretlen művész kis londoni irodáknak nevezett lyukakban közel egy év alatt kevesebb, mint 1 millió Dolláros összköltségvetésből hozta ki azt az ámulatba ejtő végeredményt, ami néhol még Andy Warhol, vagy Picasso művészetével is vetekszik. Az Eleanor Rigby alatt látható is néhány ezekből a művészekből
A Yellow Submarine filmnek sohasem készült egy teljes, kidolgozott forgatókönyve és a nagyja is hirtelen ötletekből íródott. A szavak a filmben nem csak kimondva jeletkeznek, hanem gyakran vizuális formában is a mozivásznon: mint a When I’m Sixty Four jelenetben lévő animált mondatok és számok, vagy Pepperland szobrain lévő pozitív szavak (OK, Know, Love), amik a mai úgynevezett lyric videók elődeinek tekinthetők. Azok a művészek, akik rajzolták és készítették a Yellow Submarine-t a szavakat és a számokat egytől-egyig, mint művészetet tekintették. Nem az elsők voltak a szakmájukban, de a mozivászonra vitték és mozgóképre alkalmazták grafikus tervezők és művészek generációinak addigi állókép-művészetét.
Hogy hogyan történt mindez? A történet két tényezős és mindkettőben megtalálható az, hogy senki nem tudta, hogy mi kerekedik ki majd belőle. A művészeti részen ott volt, hogy néha még az írók, a rendező, vagy a többi fejes sem tudta, hogy a lyukakban mit művelnek a fiatal alkotó hippik, akik annyira szerették a Beatles-t, hogy a fejesek tudták, hogy az animátorok még kreatív nyomás alatt sem fogják cserben hagyni az általuk annyira szeretett és nagyrabecsült zenekart, így a befektetők és a döntéshozók pénze - mivel a Beatles neve lesz a filmen - biztos, hogy megtérül. A másik tényező pedig, hogy valószínűleg a King Features, a Yellow Submarine animációs film kiadója sem sejtette, hogy mit kap a film a közvéleménytől és a szakmától. Még A Beatles sem tudta, hogy mi lesz ebből. Amikor a Sárga tengeralattjáró gyártása elkezdődött az egyetlen, amit a Beatles tudott az egész rajzfilmezésről, az a 60 évek közepén megjelent olcsó, viccesnek szánt (és egyben populárisan borzalmas) rajzfilmsorozat volt, ahol kis testen, nagy fejű figurák korcoltak a képernyőn. A Beatles utálta azt a rajzfilm-sorozatot és tartott a készülő animációs filmtől is és csak akkor kezdtek hinni a Yellow Submarine létjogosultságában, amikor a gyártás közben meglátogatták a filmstúdiót és látták, hogy mi történik. Ennek ellenére nem adták saját hangjukat rajzfilmes figuráikhoz.
A Yellow Submarine a filmgyártást tekintve kis költségvetésből készült. Számos pillanat volt, amikor az alkotóknak nem volt sem ideje, sem pénze könnyedén és gyorsan valami csili-vilit alkotni, így új módszereket kellett bevetniük. A művészek olyan technikákat használtak, mint azelőtt senki és talán azóta sem. Volt olyan jelenet, ahol az animátorok képeslapokra rajzolták a jelenet kockáit és így lett befotózva a rajzfilm egy-egy jelenete (pl. amikor a tengeralattjáró elindul a kikötőből).
Egy idális világban minden rendelkezésre áll egy film elkészítéséhez, de ez megintcsak bizonyítja, hogy az anyagi és határidős nyomás alatt lévő grafikus-művészek így mégmaradandóbbat tudtak alkotni, mintha csilliárd Dollárok álltak volna rendekezésre. Mégis a Sárga tengeralattjáró egy idális világ megteremtéséről szól és az egyik legtökéletesebb mozgó műremek, ami valaha készült.
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, Beatles, Beatles film, Yellow Submarine, Sárga Tengeralattjáró, Family Guy, South Park, Simpson család