Beatles emlékzenekar

A rocktörténelem leghíresebb akkordja: A Hard Day's Night dal felvétele

Április 16-án vették fel a Beatles első filmjének és készülő új albumuk címadó dalát, az A Hard Day's Night-ot. A cím Ringo néhány nappal a felvétel előtti "elszólásából" keletkezett, mégis 1963-ra nyúlik vissza. Ezt az kis szójátékot egyszer már elejtette és akkor John Lennon egy versikében rögzítette az In his own writes verseskönyvében. Lényeg, hogy Ringo 64-ben egy fárasztó forgatási nap után megint kimondta és mind a Beatles tagjai, mind Richard Lester filmrendező és a United Artist vezető emberei is ráharaptak és azonnal jóváhagyták az ötletet mondván: "Semmi köze a filmhez, semmi köze semmihez, de nagyon Beatles-es".

John Lennon és Paul McCartney egy olyan kihívás előtt állt, amit korábban nem tapasztalt: majdnem elkészült filmjükhöz és készülő nagylemezükhöz "megrendelésre" kellett dalt írni. John április 13-án - mivel akkoriban nagy volt a rivalizálás McCartney-val - egyből elkezdett dolgozni a dalon és egy este alatt megírta a szám vázát, amit fia, Julian Lennon szülinapi üdvözlőkártyájának hátuljára skiccelt. Másnap ezt eljátszotta a Beatles többi tagjának, hogy véleményezzék. Végül - mivel később egy 1994-es interjú alkalmával Paul McCartney nem igazán emlékezett már a dal keletkezésére és, hogy ő ebben hogyan és milyen arányban vett részt - a dal jó közelítéssel 90%-ban John Lennon-nak tulajdonítható a szerzőpárosból.

A felvétel

A Beatles április 16-án lépett az Abbey Road stúdió 2-es stúdiójába, hogy a Hard Day's Night-ot rögzítse. 9 nekifutásból a negyedik teljes verzió lett a zenei alapja annak a felvételnek, ami ma is hallható. A 4 sávos magnó első sávjára a mankót rögzítették. George Harrison jellegzetes 12 húros Rickenbacker 360/12 gitárján játszotta a ritmusgitár funkciót, Lennon is ritmust játszott akusztikus gitáron, emellett Paul basszuson és Ringo természetesen dobon közreműködött. A második sávra került az ének egy része. John és Paul a főszólamokat énekelte fel erre a sávra. A harmadik sávra kerültek a megduplázott énekek és Paul vokálja a verzében, Norman Smith hangmérnök bongo játéka, akusztikus gitár, a negyedik sávra pedig George Martin zongoraszólama és a dal végén hallható 12 húros gitár akkordbontogatás került. Mindehhez összesen 3 órányi időre volt szükségük délelőtt 10-től délután 1-ig.

A nyitóakkord misztikuma

A dal nyitóakkordja biztosan állíthatóan a pop-zenei történelem leghíresebb számkezdése és harmóniája a mai napig. George Martin így emlékezett vissza a nyitóakkordra: "Tudtuk, hogy a Beatles filmjét és az albumot is ez fogja nyitni, ezért valami erős és hatásos dolgot szerettünk volna kitalálni. Ez a berobbanó gitárakkord volt a tökéletes kezdés". 50 év alatt sok teória született, hogy a Hard Day's Night nyitóakkordja milyen hangokból áll és ez tulajdonképpen milyen akkordnak is felel meg. Tíznél is több gitáros fogás és találgatás is forog a zenészek közt, hogy a Beatles ezt akkoriban hogyanis játszhatta. George Harrison egy 2001-es videochat-ben megerősítette, hogy a szóbanforgó akkord a Fadd9. Randy Bachmann (Bachmann Turner Overdrive) 2011-ben egy stúdiókoncerten reprodukálta élőben az akkordot, miután George Martin fia, Giles lejátszotta neki a Beatles Love albumjának különálló sávjait. Giles - mivel az eredeti nyitóakkord gitársávjai egy szalag-sávon voltak - sikeresen tudta elkülöníteni a surround mixhez a gitárokat még 2005-ös munkálatai során, ami nagyban segítette Randy produkcióját az Abbey Road-on. Egy dolog viszont ebből is kimaradt: a nyitóakkordban George Martin zongorán közreműködött és változtatta meg a harmónia természetét. Az akkord játszásának pillanatában Martin lenyomva tartotta a zongora pedálját, ami felharmonikusok és a zongora korpusza által keltett hangok keletkezését is elősegítette. Ezt Randy 2011-ben az Abbey Road-on azzal hidalta át, hogy a mély E-húrpárt a harmadik bundnál fogta le, ami jelen esetben G, de a Beatles eredeti felvételén nem ez szól.

A gitárszóló

A mesterszalag negyedik sávjára került a gitárszóló, amit George Harrison már az első sávra feljátszott, ám az Abbey road-on jelenlévők nem voltak megelégedve vele, ezt kellett "kicselezni". Egy pillanatig felröppent, hogy Paul játsza fel ezt a negyedik sávra, de a producer George Martin gyorsan eldöntötte a kérdést. Ugyan azt a felgyorsított felvételi technikát alkalmazta, mint a Misery-ben (és mint később az In My Life zongoraszólójánál is). A felvevőmagnót fele sebességgel járatva vették fel a gitárszólót és a vele párhuzamosan játszott zongoraszólamot is, majd ezt gyorsították rendes sebességre, ami egy oktávos magasságnövekedést eredményezett és kicsit kitűnik a hangképből. Geoff Emerick vezető hangmérnök így emlékezett vissza a történtekre: "Nagyszerű volt látni a két George-ot együtt dolgozni, miközben egy ritmikailag komplex dallamot játszottak fel nagyon szorosan együttjátszva unisono-ban."

A The Bits Beatles emlékzenekar, A Hard Day's Night LIVE című, 2014 februárjában debütált műsorához az alábbi felvételen próbálta reprodukálni a 60-as évek stúdiómisztikumait

<< Vissza: And I Love Her és I Should Have Known Better

Beatles, emlékzenekar, Hard Day's Night, Lennon, McCartney, Ringo, George Harrison, Richard Lester, Rickenbacker, Beatles 50, Beatles emlékzenekar, Bits, Beatlemania, Geoff emerick, George Martin