1964 február 25 - You Can't Do That
A Gitár riff
A Beatles hatása a mai modern zenén is érezhető. A kortárs slágergyárosok és zeneszerzők munkájuk során akár felismerik, akár beismerik, akár nem, a modern pop-zene építőkövei és struktúrája a Liverpool-i négyeshez vezethető vissza. Az egyik ilyen zenei motívum, amely elterjesztésében a Beatles úttörő szerepet játszott az ún. "kétütemes gitár riff". Ez a nyolc negyednyi, gitáron játszott dallam, ami később zenei generációkon át ível a mai napig, a "gitár rock" alapja, a Beatles You Can’t Do That című számban jelent meg először. Aztán persze Lennon, McCartney és Harrison alkalmazta ezt megannyi számában (pl. I Feel Fine, Ticket To Ride, vagy minden idők egyik leghíresebb ilyen riffje a Day Tripper). Ez a riff az adott szám "ujjlenyomata". Altalában a gitáros ezzel kezdi a riff-alapú számokat és a többiek beszállnak a dalba. A nótában aztán a gitár riff kiemelkedő szerepet játszik és a fontos helyeken visszatér, vagy végigkíséri a számot. A 60-as évek többi alkotója, zenekara is hamar felvette ezt a stílust (The Rolling Stones, Yardbirds) és trenddé nőtte ki magát, ami a 90-es évek brit/rock/indie műfajaiban is egyértelműen hallatszik (Nirvana: Smells like teen spirit, The La’s: There she goes), ma pedig talán az Arctic Monkeys, akik a legfelkapottabbak. A Beatles nem az első volt, aki alkalmata ezt a fogást, hiszen már a Money: That’s what I want-ban is jeletkezik a riff, igaz itt zongorán (élő felvételeken gitáron), de ők tették a pop zene meghatározó és trendi motívumává.
A történethez hozzátartozik, hogy a Beatles ekkor érkezett haza első amerikai látogatásáról, ami hatalmas siker volt. Ismerjük a sztorit, amikor az Ed Sullivan show alatt egész New York elcsendesült. Az I wanna hold your hand kislemez gyártását alig tudták tartani, hogy a vevői igényeket kielégíthessék. Ez a siker elősegítette a Brit szigeteken eluralkodó, majd az USA-ba átívelő Beatlemania-t, ami később a többi brit zenekarral kiteljesedve Brit-invázióként lett ismert fogalom.
"Paul és én szerettünk dalokat írni a filmhez, de voltak pillanatok, amikor őszintén úgy gondoltuk, hogy nem tudunk a feladattal megbírkózni, hogy az egész anyagot megírjuk hozzá" - mondta John Lennon 1964-ben a Hard Day’s Night filmhez írt dalaikról. A You Can’t Do That volt a második, amit rögzítettek.
Paul és John mindketten elismerék, hogy a szóbanforgó dal egyedül Lennon szerzemény, ami valamikor február 13 és 21 között születhetett Miami Beach-en az első amerikai látogatáskor. Az EMI kiadóval ugyan 1962-ben úgy állapodtak meg, hogy a dalok elsősorban kollaborációban születnek, de mivel McCartney már biztosította Can’t Buy Me Love című dalát a következő kislemez A oldalán, Lennonnak fel kellett kötnie a gatyát és egyedül dalt szereznie. Ennek az szerzői elhatározásnak az első gyümölcse a You Can’t Do That.
Február 25, You Can’t Do That és Can’t Buy Me Love felvétel
Február 25-én 2 felvételi szakaszt terveztek be. Ez volt egyébként George Harrison 21. születésnapja is, amit este ünnepeltek. Az első 10-13 óráig tartott, aminek első részében a már elkezdett Can’t Buy Me love-ot fejezték be. Paul megduplázta a szólóéneket és George a gitárszólót javította ki, de egy kis promléma adódott: George játékával semmi gond nem volt ám a szalaról nem lehetett eltűntetni az eredeti, Párizsban gyengécskére sikerült szólót, így az ott maradt a felvételen és a háttérben hallható is.
A maradék délelőtti felvételi időt az immáron 1 hónapja érlelődő You Can’t Do That-nek szentelték. Beatles tagjai újonnan kapott hangszereiken játszották fel a dalt az Abbey Road-on. John vadi új, direkt neki készített Rickenbacker 325 típusú gitárján játszotta fel a dalt. George is kapott egy Rickenbacker 360/12 12 húros gitárt amit a fent emlegetett gitár riffhez fel is avatott és Ringo-t is ellátta a Ludwig gyár egy másik dobcuccal. Paul a jól bevált 1963-as Höfner hegedűbasszuson játszott a felvételkor (Az I Wanna Hold Your Hand óta ezt használta stúdióban). John egyszerre gitározott és énekelte a fő ének dallamot. 4 komplett felvétel készült (5 rontott felvétel is rögzítésre került). A negyedik felvétel hallható a Beatles Antológia 1-en, ahol John egyedül énekel. Ez nem úgynevezett "mankó" ének volt, hanem a jól bevált gyakorlat szerint így akarták a legjobbat kihozni a felvételből. Ami nem fordult elő eddig a Beatles háza táján, hogy ebben a dalban a blues-os gitárszólót John Lennon játszotta.
A negyedik komplett rögzítés után döntés született: Paul és George is énekeljen vokálokat a számban. Így a kilencedik nekifutásra - amelyet későbbre megtartottak további rájátszások céljából - mindhárman énekeltek a hangszeres játék mellett. Erre a felvételre 3 sáv került még. Az első rájátszáson Paul végig kolompolt, azután Ringo következett közeli névrokonával a bongo-val ;), végül John duplázta meg a középrészekben a főéneket. Ezt az anyagot használták később a dal keverésénél, amit George Martin már másnap elvégzett Norman Smith és Richard Langham hangmérnökökkel, hogy a Can’t Buy Me Love-val az új kislemez anyagát a Capitolnak már küldhessék is az USA-ba.
A Misztikus "dobos" feltűnése
1991-ben az EMI dokumentumai között napvilágot látott egy információ, miszerint 1964 március 10-én egy meg nem nevezett dobos járt az Abbey Road-on egy Beatles hangfelvételen. Mivel a közreműködő zenészekkel történt elszámolást nyilván kellett tartania az EMI-nak ezért bukkant fel a misztikus közreműködő, aki a zenészek szakszervezetének alapgázsiját kapta a közreműködésért.
Március 10-én sztereo mixek készültek a Can’t Buy Me Love-ból. Mivel a Párizsból hozott szalagot rosszul csévélték vissza, fodrozódás keletkezett a szalagon és időszakosan eltűnt a magas tartomány Ringo lábcinjéből, hullámzóan tompa lett a hangkép. Mivel a Beatles tagok éppen filmet forgattak ezért kizárt volt, hogy Ringo lett volna ez a dobos, s ha mégis, miért titkolták volna el a kilétét?
Geoff Emerick hangmérnök könyvéből kiderül, hogy mi is történt: hogy dolgozni tudjanak a sztereo keverésen újra kellett venni a lábcint az egész felvétel "tetejére". Emerick így számol be a történtekről: "Boldogan foglaltam el a hangmérnöki széket most az első alkalommal. Norman Smith a feljátszóhelységbe ment, ahol gyorsan felállított és bemikrofonozott egy lábcint és újrajátszotta a szám néhány ütemét. Párhuzamosan a lábcin felvétellel egy kétsávos szalagmásolás is futott. Norman számottevő dobosi képességeinek köszönhetően a felvétel javítása hamar és észrevehetetlenül elkészült és kétlem, hogy a Beatles tagjainak is feltűnt volna, hogy az előadásuk titokban módosult".
<< Vissza: Can't Buy Me Love Tovább: And I Love Her és I Should Have Known Better >>
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, Hard Day's Night, riff, Norman Smith, Rickenbacker, Beatlemania, Geoff Emerick