Bevezető
A Hard Day’s Night napról napra című sorozatunkban a Beatles 1964 első felében végzett munkásságát szeretnénk az érdeklődőkkel megismertetni. Meg szeretnénk mutatni, hogy a popzene-történelem egy igen jelentős szelete készült el ekkor. Rengeteg angol nyelvű forrás létezik a Beatles-ről, munkájukról, sztoriaikról, de magyarul ezek igen szűk körben fellelhetők, ha egyáltalán léteznek. Elsősorban az angolul nem tudó, Beatles-t szerető és érdeklődő olvasónak szánjuk ezt a kis sorozatot. Reméljük, hogy minél több emberhez eljut, aki valamit is meg szeretett volna eddig tudni a négy liverpooli gombafejű munkásságáról és az őket körülvevő történetekről.
1964 január 18-án az I Wanna Hold Your Hand USA slágerlistáján való megjelenésével (és kevesebb, mint 2 hét alatti első helyezésével) eldőlt, hogy a Beatles 64 elején a brit zene eddig meghódíthatatlan területére, az USA-ba látogat el. az év amúgy is sok újat tartogatott a Beatles számára és ahogy telt az idő ez be is igazolódott. 1964 a Beatles számára a legmunkásabb és egyik legtermékenyebb és legsikeresebb éve volt, ahogy George Harrison fogalmazott: “Az 1964-es évünk úgy telt, mintha minden napba egy hetet zsúfoltunk volna bele.”
Január 29, Can’t Buy Me Love
A Beatles az EMI Pathé Marconi Studiójában találta magát, hogy felvegyék két slágerlistás számuk a She Loves You és az I Wanna Hold Your Hand német verzióit, amire a magyarázat a Beatles párizsi Olympia színház-beli koncertsorozata volt. Mialatt a Beatles koncerteket adott a nyugat-német Odeon kiadó (az EMI német leányvállalata) megkörnyékezte Brian Epstein-t, hogy a zenekar készítsen német nyelvű felvételeket.
A két dal német verziójának felvétele olyannyira hamar sikerült (köszönhetően a már előzetesen kész koncepciónak és a begyakorlottságnak, amik természetesen az angol nyelvű I Wanna Hold Your Hand és She Loves You felvételei voltak), hogy a január 31-re tervezett felvételi napot lemondták és még 29-én elkezdték a legújabb McCartney gyöngyszem, a Can’t Buy Me Love felvételeit, természetesen angolul. 4-szer futottak neki a számnak, mire elejétől a végéig sikerült felvenni, ez említésreméltó eredmény volt akkor. Az első tükrözi, hogy Paul McCartney hogyan gondolta eredetileg a főéneket: blues-osan intonálva, mint az később a She’s A Woman is lett. John Lennon és George Harrison az első verziónak a verze soraiba vokálokat énekeltek, de a negyedik nekifutásra ez a vokál már nem volt a dalban. A második próbálkozás az elsőhöz hasonló volt (ami a Beatles Antológián is hallható), ám a harmadik már tükrözte azt a produceri koncepciót, amit később követtek ehhez a számhoz: Paul finomított az énekstíluson és a vokálokat is elhagyták. Végülis a negyedik felvétel volt az, amit későbbi keverés és további rájátszások céljából megtartottak. A dal, amit a Beatles egy óra alatt itt elvégzett lett később a zenekar egyik legtöbbet hallható és eladott száma és az 1964-es év is így jellemezhető a Beatles munkásságának szempontjából: rengeteg sláger csupán órák alatt.
Itt még nem ért véget a Can’t Buy Me Love felvétele. Az egyik legtöbbet megélt szám lett a Beatles munkásságának történetében, a srácok amerikai látogatásuk után visszatértek az Abbey Road-ra, hogy folytassák új filmjük - az akkor még cím nélküli A Hard Day’s Night - zenéjének felvételeit.
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, Hard Day's Night, Can't Buy Me Love, 1964