Beatles emlékzenekar

Sponsored by
The Bits Beatles emlékzenekar mobil website menü

A Beatles útjai kifürkészhetetlenek - a lemezkészítések hajnala / a turnék alkonya (2. rész)

Losonczy Zoltán írása

The Beatles 1965

Második rész – Mészáros munka

Ha csak egy egyetemes véleményt kéne kiemelni a Rubber Soul fogadtatásáról, akkor a díj azé a Steve Winwood-é lenne (Spencer Davis Group, majd Traffic), aki egyenest kijelentette, hogy azzal az albummal „a zene egy egészen új dimenzióba emelkedett, innentől számíthatjuk a hatvanas évek rock-éráját.” – Mindez már csak azért is nagy szó, hiszen mint a Beatles kortársa, és kollégája ilyen élesen meglátta, hogy milyen „robbanás” is történt voltaképp.

Nem hiába lett aranylemez az év karácsonyán.

1965 kora telén a két dalszerző duó abban a megtiszteltetésben részesült, hogy „The Music of Lennon and McCartney”című tv műsorban beszélgettek velük, és híresebbnél híresebb előadók dolgozták fel addigi életművüket. – olyan pályatársak, kollégák léptek fel, mint Cilla Black, Henry Mancini, Peter Sellers, Marienne Faithfull, és Ella Fitzgerald. Terítékre került két új „A-oldalas” daluk - „Day Tripper” és a „We Can Work It Out” – előbbiről Lennon annyit fűzött hozzá, hogy „Nincs komoly üzenete, csak olyan drogos nóta. Egy naponta LSD utazásra induló muki dala, ezért tetszett meg ez a fordulat.”

Míg az utóbbiban jól láthatóvá vált a két dalszerző alapvető zenei alkata - Lennon a szomorú, filozofikus „az élet túl rövid”, McCartney az optimista „megoldjuk” hozzáállása. Ha azt vesszük, ezért is volt olyan különleges és utánozhatatlan kettőjük Beatlesen belüli életműje. - Természetesen addig, és utána is mindketten egyaránt képesek voltak a rock és a lírai vonalon mozogva kimagasló teljesítményre.

Az év decemberében még lezavartak egy rövid hazai turnét, majd egy három hónapos szabadság következett. Kihasználván az alkalmat, akár az egyetemisták vizsgaidőszak után, belevetették magukat az éjszakai klubokba. – legfőképp az Ad Lib, és a Bag O’ Nails klubtulajdonosok nagy örömére.

Ahogy valamire való rég látott haverok, úgy ők is gyakran összefutottak az Animals, Moody Blues, vagy történetesen a Rolling Stones tagjaival. – utóbbi jelenség leszámolt azzal a máig köztudatban élő Beatles- Rolling Stones közötti ellenséges viszonyról. Ahogy McCartney is megerősítette: „Sokat voltunk együtt a Stonesszal, besegítettünk a felvételeikbe, nagyon jó haverok lettünk. Persze némileg rivalizáltunk egymással, hiszen ez természetes, de sosem voltunk ellenségek.[…] Némelyik számukba be is szálltunk, például a „We Love You”-n mi is éneklünk Johnnal, Mick kért meg rá bennünket. […]Egyszer mi kértük föl Brian Jonest, hogy vegyen részt a felvételünkön, és nagy meglepetésünkre egy szaxofonnal állított be az Abbey Roadra.” (ti:„You Know My Name”. Elborult, ám annál inkább szórakoztató szösszenet.)

Azonban „beatles falván” nem csak az ereszd el a hajam, és a másnap átvészelésével telt a szabadidő. Akadt idő a pihentető lazításra: könyv és újság olvasás, tévénézés (Lennon); családi élet, és fotózgatás (Ringo) ; házasság, és indiai zenébe belemélyülés (Harrison, aki ’66 januárjában vette feleségül Pattie Boydot, és aztán az indiai kultúrát) ; zongoratanulás, intellektuel életbe bevonódás (McCartney).

Akármennyire is tette mindenki a maga kis ügyes-bajos dolgait, mindig sort kerítettek rá, hogy ilyen olyan felállással, de egymás társaságában legyenek.

„Hivatalosan” március végén gyűltek össze, hogy az amerikai Capitol Records által rajongókat mozgósító szándékkal kiadott „Yesterday...and Today” lemezhez készítsenek borítófotót – ami bizonyos szempontból forradalmian is sikerült. Ez lett az a bizonyos „hentesalbum”, amit várhatóan tízből kilenc csemegepultus is ajánlott volna szponzorációs céllal.

A Londonban készült (Robert Whitaker általi) képek mellett, a Beatles tüntetőleg, és meghökkentés céljából döntött így a dalsorrendek tetszőleges „átcsoportosítása”, és egyben a beskatulyázásuk ellen. –

Mi tagadás, a kolbásztöltési munkálat utáni látlelet megspékelve műanyag babafejekkel-végtagokkal, meglehetősen messze állt az addig megszokott családbarát világot sugárzó kivitelezésektől.

Minden bizonnyal az amerikai lemezkiadó vállalat nyakkendős nagykutyái meglátva a végeredményt, először félre nyelhették a közepesen átsütött steakjüket, majd egy sokatmondó ám kevésbé visszafogott felkiáltás kíséretében megnyomhatták a forgalomba állító piros gombot.

Az addig elkészült borítójú példányokat visszarendelték, és egy szimplább képváltozattal került –ismét – a boltokba.

Így lett hát a hentesköpeny helyett a zakó, az oldalas helyett meg az utazási koffer, és a tagok arcán mutatkozó „reméljük, most örültök okostojások”kifejezés.

Idők folyamán az elszánt, és rafináltabb rajongók végül valahol „igazságot szolgáltattak”: legőzöltették a borítóra helyezett „lehetetlenül méla” képet, és mint egy kaparós sorsjegy nyertesei, ma már sokat érő változattal a legszerencsésebbek közé tartozhatnak.

Tetszett a cikk? Vagy nem? Mondd el véleményedet!

Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, Rubber Soul, Beatles turné, George Martin, szexuális forradalom, Beatles hangzás

Kiemelt koncert

2024-04-19 20:00

Beatles kívánságműsor | Budapest, Muzikum Klub

További koncertek