A Beatles a zeniten, avagy 1965-ös év nyolc kar ölelésében - második rész
Losonczy Zoltán írása
Második rész - Acid és plecsni
A hajszolt '65-ös évben tetten érhetővé vált, hogy az együttes a "Help!" nagylemezzel, a változás útjára lépett. Ekkor derengett fel az a pillanat, amikor dalszövegeikben már kezdtek túllépni a "mindenki szeret mindenkit" vonulaton. - '63-as lelkes "She Loves You" antitézise"Yesterday" ballada, ami az az elmúlt párkapcsolatra tekint vissza, illetve az előző részben taglalt "Ticket To Ride" kesernyés transzállapota, mintegy felnőttesebb megfogalmazása az "I'm a Loser" dalnak. Azonos kiinduló pont a cinizmus, de az önmarcangolás helyét felváltja a beismerés, majd a laza beletörődés. - a szomorúságot kiváltó lány, mindegy mit csinál, akár fejen is állhat. Két év alatt, a Lennon-McCartney szerzőpáros fogalmazás módja, nagyot ugrott színvonalban, míg a kortársaik, mint a The Who "My Generation" nemzedéki himnusz döngölője, vagy a (riválisuknak titulált) Rolling Stones pajkos "Satisfaction"-ja kellőképpen motiválták is a zenekart, hogy felvegyék az" új idők, új dalait".
1965 tavaszán történt az a momentum, ami meghatározta részben azt, hogy dalaikban merészebb, szokatlan stúdió dolgokat próbáljanak ki, egyben a világot kvázi másképpen szemléljék. - Lennon, Cynthia, Harrison, és Pattie Boyd vacsorameghívást kaptak egyik fogorvos barátjuktól. Az esemény végeztével a házigazda, mind a négyüket marasztalta egy kávéra, és az állatorvosi ló helyett népszerű haverjain, tudtukon kívül velük próbáltatta ki az LSD-t. "Arról szólt az egész, hogy az ilyen középosztálybeli londoni ficsúrok hallottak ugyan az LSD-ről, csupán azt nem tudták, hogy más mint a fű, vagy a pirulák. A pali tehát beadta nekünk ezt a veszedelmes szert, és azt mondta, hogy maradjunk nála. Azt gondoltuk, orgiát kíván rendezni a házában, de mi erre nem voltunk kíváncsiak. Elmentünk az Ad Libbe meg más diszkókba, ahol hihetetlen dolgok történtek velünk." - emlékezett később vissza Lennon.
A történet innentől fogva olyan irányba indult, amelyen Hunter S.Thompson is elégedetten csettinthetett két válium szedés közben, és kult könyve akár a "Félelem és reszketés London utcáin" címen kerülhetett volna a könyvespolcokra.
De nem csak Lennonra tett nagy benyomást a szer, hanem arra a George Harrisonra is, aki amolyan csendes, szorgalmas gitáros benyomását keltette a bandán belül, és ha akadt is valamilyen ötlete, zenésztársai nem igazán vették komolyan/ nem is vettek részt benne. -"You know what to do" című ígéretes szerzemény.
Azonban az LSD fogyasztásával, felismerte a maga szerepét a Beatlesen belül, és azon kívül, ergo a kozmikus tudatállapot által, önazonossá vált. "Megszülettem, tettem a dolgom, a Beatles zenésze lettem, aztán következett az LSD, ahogy a karmámban bizonyára meg van írva. és bár az LSD-vel való kísérletezgetésnek megvoltak a maga árnyoldalai, én mégis áldásosnak érzem, mert sok évi közönyt takarított meg nekem. Ráébredtem, hogy az életben a legfontosabb annak tisztázása: ki vagyok? Hova tartok? Honnan jöttem? A többi, ahogy John mondta, "pusztán egy kis rock n roll", csupa lényegtelen ügy, ostoba szócséplés." (A Help filmben a szitár, mint jelkép, előidézte Harrison elmélyülését India felé, és ha úgy vesszük, magára találását is, ami által vált érettebb, önérvényesítőbb dalszerzővé.)
1965 májusában Brian Epstein bejelentette védenceinek, hogy a Brit Birodalom Rendjének Tagjai (M.B.E) érdemrendben részesülnek - ez még így is a "legalsóbb" királyi elismerésnek számított, a koronáért és az országért tett kimagasló szolgálatért. (A felterjesztés tehát jogosnak is volt tekinthető, hiszen az Egyesült Királyság számára a zenekar számított a legfőbb exportcikknek.)
A Beatles megdöbbenésében azzal viccelődött, hogy a királynőnél valamilyen rövidzárlat válthatta ki ezt a gondolatot, míg valójában a javaslatot tevő, a földijüknek számító "ha-ha Mr. Wilson", miniszterelnök lehetett. Másrészt, a hírre a sajtó is lecsapott, és volt olyan újság, és mázsás vaskalapot hordó kitüntetett egyén, akik értetlenségüknek adtak hangot.
Akadtak, akik korholó levelük csatolmányaként visszaküldték annak jogán, hogy így az érdemrend értelmetlennek tekinthető. (és nem azért, mert a "Cold Turkey" lecsúszott a listáról. Azzal még várni kellett négy évet.) A palotának szánt megadott hivatalos válasz előtt, a zenekar nem is akarta elfogadni a kitüntetést, ám végül Epstein rábeszélte őket. McCartney emlékei szerint "azon kezdtünk morfondírozni, mit kapunk a plecsni mellé. Azt mondták: "Hát úgy 40 fontot mellé, ráadásul merő szívességből el kell mennetek a Szent-Pál székesegyház suttogó galériájába." "és mibe lesz ez nekünk?" - kérdeztük. "Egy shilling." (A kitüntetés maga júniusban történt, aminek átvételével kapcsolatban néhány "legenda" született, de erről majd később, a következő részekben.)
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, Hamburg, Allen Williams, Beatles rajongó, Beatle mánia, Beatles zene, Beatles Hamburg, pete best, kaiserkeller