Paul McCartney és Michael Jackson - barátságból háború
Nem új dolog senki számára, hogy a zeneiparban világszerte naponta változnak az emberi kapcsolatok. Az sem új, hogyan lett a 60-as évek legnagyobb Lennon-McCartney barátságából és szerzői együttműködéséből a 70-es évekre értelmetlen adok-kapok, majd John halála előtt egy kicsivel újra elásta a két egykori barát a csatabárdot.
Azt viszont kevesen tudják, hogy a 80-as évek legnagyobb szupersztárja, Michael Jackson és a 20. század legsikeresebb zeneszerzője, Paul McCartney együttműködésük után nem sokkal miért rúgta össze a port.
A Northern Songs
Kezdjük az elején. Még 1963-ban a Beatles zseniális producere, George Martin tanácsára, Brian Epstein, a Beatles menedzsere Dick James zeneműkiadóval és a Lennon-McCartney szerzőpárossal megalapította a Northern Songs zeneműkiadó céget. A cég lényege az volt, hogy a Beatles tagjainak műveit és ezek kiadását kezelje, tehát George Harrison és Ringo Starr korai dalai is a cég katalógusában szerepeltek. 1965-re a Northern Songs egy nyilvánosan jegyzett részvénytársasággá alakult abból a megfontolásból, hogy a nyereségadót könnyebben könyvelhessék el. Brian Epstein 1967-ben, gyógyszertúladagolás miatt bekövetkezett halála után John és Paul azon volt, hogy üzleti részükről - ami akkor 30%-ot tett ki és szerződésük 1973-ig szólt - tárgyaljanak James-szel, de a tárgyalások kudarcba fulladtak és a felek kapcsolata is rosszra fordult. James és üzlettársa végül minden értesítés nélkül másfél millió Fontért eladta üzletrészét, azaz a cég részvényeinek javát a brit Associated TV (ATV) televíziós társaságnak, így a Northern Songs feletti kontrollt 1969-től az ATV végezte.
A Beatles tagok közti széthúzás eredményeképp az akkor működő és a Beatles tulajdonában lévő Apple lemezkiadó élére (Paul kivételével) Allen Klein-t, a Rolling Stones akkori menedzserét szerződtette a másik három tag. Klein kísérletet tett, hogy a Northern Songs kiadót kivásárolja az ATV karmai közül, de John Eastman ügyvéd, aki nem mellesleg Paul McCartney sógora volt, levélben tájékoztatta az ATV-t, miszerint Allen Klein nem jogosult az Apple nevében cselekedni. Az ATV a várható jogi bonyodalmak miatt kihátrált az ígéretesnek tűnő üzletből és a felek a kisebb üzletrész tulajdonosokat környékezték meg a fennmaradó részvények felvásárlásáért. A Beatles számára ez a kísérlet is kudarcba fulladt és az ATV malmára hajtotta a vizet John Lennon kijelentésére, miszerint "Halálosan elegem van, hogy a londoni hájasseggű öltönyösök basszanak át!". Végül a Beatles tagjai (Ringo kivételével, aki mindössze 0,8% üzletrészt birtokolt) 1969 októberében beadták a derekukat és 3,5 millió Fontért adták el üzletrészüket az ATV-nek. Így a Beatles dalok javarészének kiadói joga 1 kézben, az ATV-ében összpontosult. 1981-ben ugyan Paulnak felajánlotta az ATV 20 millió fontos áron a zenei katalógusát megvételre, de Paul a korrektség jegyében be akarta vonni Lennon özvegyét, Yoko-t, aki viszont nem szeretett volna 5 milliónál többet adni saját (illetve Lennon) katalógusrészéért, így a Beatles dalok az ATV kezében maradtak.
Paul McCartney és Michael Jackson együttműködése
A 70 évek végén, 80-as években virágzó disco korszak a rockzenészeket nehéz feladat elé állította. Paul McCartney, mint minden korszakában, ügyesen navigált művészetével és készített felvételt többek közt Stevie Wonderrel és az akkor már szupersztár Michael Jacksonnal. A "Say, say, say" című 1981-ben rögzített McCartney-Jackson dal felvételei során esett szó kettejük közt a zeneműkiadásról és Paul ecsetelte Michaelnek a zeneművek megvásárlásából és azok tulajdonlásából származó előnyöket. Michaelnek eredetileg üzleti tanácsra volt szüksége, válaszként Paul az asztalra dobott egy vastag dossziét, amiben saját tulajdonában lévő zeneművek sorakoztak és amikből addigra már 24 millió Fontnyi bevételre tett szert. Michael erre csak annyit mondott: "Na csak várd ki, amikor a te dalaid az enyémek lesznek". Paul mosolygott és csak ennyit szólt: "Ez jó vicc.".
A Michael Jackson Zrt.
Michael Jackson 1981-re egy irigylésre méltó problémával küzdött. 9 millió dollárt keresett az előző évben, és a 80-as évek inflációja miatt valami értékállóba szerette volna fektetni a pénzét, ami végülis Paultól tanulva a zeneműkiadás lett. A 80-as évek közepétől egy maroknyi dörzsölt, amerikai üzletember gyűlt össze néhány havonta, hogy egy multimilliárd dolláros szórakoztatóipari konglomerátum stratégiai lépéseit megbeszélje. David Geffen, több lemezkiadó tulajdonosa és a későbbi DreamWorks Studios alapítója; John Johnson, az Ebony Magazine alapítója és az első fekete a Forbes "400 legvagyonosabb amerikai" listáján; John Branca, több Rock and Roll Hall of Famer zenekar (köztük a Beach Boys és a Stones) üzleti tanácsadója; és a társaság elnöke, maga Michael Jackson. Noha a négy mogul alkotta szervezet soha nem került a New York-i tőzsdére, vagy NASDAQ-ra, gúnyosan nevezhetjük az egészet Michael Jackson Zrt-nek.
Michael Jackson a 80-as évek elejétől fogva - látva a többi kiadót - azért dolgozott, hogy a legjobb, legnagyobb zeneműkiadó legyen a világon. Karen Langforddal, régi barátjával és üzlettársával estéken át beszélgettek, vajon mely dalok a világ legjobb számai. Felmerültek dalcímek a Beatles-től, Elvistől és Ray Chalerstól is. Amit Michael mindennél jobbanszeretett volna megszerezni Berry Gordy katalógusa volt benne az összes Motown slágerrel, köztük a Jackson 5 dalokkal. Ugyan Gordy versenyképes ajánlatot kapott a dalokért mégsem adta el Jacksonnak az úgynevezett Jobete katalógust, de egyúttal, ahogy ő fogalmazott: "Láttam a bogarat a fülében. És ez adta a késztetést Michaelnek, hogy valami mégnagyobbat akarjon dobni."
Michael Jackson és John Branca többek közt Paul fent említett indíttatására elkezdte a dalvásárolgatást. Többnyire 60-as évekbeli slágereket vásárolgattak össze. Ha Michael nem ismert egy dalt, akkor Brancától kért egy felvételt, hogy meghallgathassa. Ha Jackson beleszeretett a dalba, akkor Branca zöld utat kapott, hogy megvehesse.
A Beatles dalok megvásárlása, Paul barátságának elárulása
"Nem tehetsz árcédulát egy Picasso-ra... Nem tehetsz árcédulát ezekre a dalokra sem, nem lehet őket felbecsülni. Ezek a legjobb dalok, amik valaha születtek." - Michael Jackson, 1984
Egy 1984-es Michael Jackson Zrt. találkozón Branca és Jackson közt a következő dialógus zajlott le:
John Branca: "Michael, hallottam egy eladó katalógusról."
Michael Jackson: "Melyik?"
JB: "Az ATV."
MJ: "Igen, na és?"
JB: "Hát nem tudom, van a kezükben néhány copyright. Hadd emlékezzek vissza... Yesterday, Come Together, Penny Lane, és pl. a Hey Jude."
MJ: "A Beatles?!"
Az egyetlen probléma az volt, hogy a katalógus (és az akkor már Associated Communications Corporation néven futó ATV) abban az időben az ausztrál Robert Holmes á Court kezében volt, aki híres volt vastürelméről, idegesítő hajlamáról, hogy utolsó pillanatban hátráljon ki az üzletekből és bármelyik rocksztárt megszégyenítő önfejűségéről. Holmes á Court-ot kevés dolog tette igazán boldoggá, mint amikor túlbuzgó amerikai üzletemberekkel kedvére játszadozhatott. "A Viet-kong sem játszott a játékszabályok szerint, azt’ nézd meg mi lett belőle..." - mondta az ausztrál multimilliomos.
Mindez nem izgatta Jackson-t. Megbízta Brancát, hogy egy 30 millió dolláros ajánlattal nyisson. Miután Branca tájékoztatta Yoko Ono-t, aki nem kívánta megvenni a katalógust, és egyeztetett Paul McCartney-val, aki szerint az eladni kívánt katalógos ára "túl borsos", Branca bedobta az ajánlatot, de Holmes á Court többet akart annál is inkább, mert más érdeklődő is akadt Marty Bandier és Charles Koppelman személyében. Jackson üzlettársai - John Johnson kivételével - úgy gondolták, hogy Michael elvesztette az eszét és ennek hangot is adtak. Azon a bizonyos 1984-es összejövetelen Michael csendben maradt, ahogy egyébként is szokása volt és meghozta saját döntését. Egy pénzügyi értesítőre írt két sort és Brancához csúsztatta, ami így szólt: "John, légyszi ne alkudozzunk, nem akarom elveszíteni az üzletet. EZ AZ ÉN KATALÓGUSOM.". A papír máig Branca otthonában egy fiókban van.
Michael üzlettársai intelmét (szerencsére) elengedte a füle mellett és ugyan üzleti végzettség híján, de ösztönösen jól döntött. Egy 45 millió dolláros ajánlat már elegendőnek bizonyult, hogy a felek tárgyalóasztalhoz üljenek, de az ausztrál "jószokásához híven" az utolsó pillanatban lemondta a megbeszélést. Jackson utolsó ajánlata 47,5 millió volt, vagy nincs üzlet. Holmes á Court játszadozása ellenére minél előbb meg akart válni az ATV-től, ő nem látott a zeneműkiadásban perspektívát. Jackson felhatalmazta végül Brancát, hogy az üzletet nyélbeüsse, Branca viszont találkozott a London-New York-i Concorde fedélzetén a több, mint 50 milliót kínáló Bandier-Koppelman párossal. A két ajánlat közül végül Jacksoné nyert, mert - ugyan 3 millió dollárral kevesebbet ajánlott - de egy Perth-i jótékonysági koncertet még bedobott, mint édesítőszert az üzletbe Holmes á Courtnak. Ugyan ezért később Michaelnek 20 órát kellett repülőn utaznia New York-ból Perth-be, hogy a fellépésnek eleget tegyen, de egy farkasfalka sem tarthatta vissza céljától, hogy megvegye az ATV katalógusát, ami tartamazta egy kivételével a Beatles dalait (és további 4000, többek közt Bruce Springsteen, Cher, Elvis, Hank Williams, Little Richard és Rolling Stones dalokat is). Azt az egy Beatles dalt Holmes á Court lányának ajándékozták, akit Penny-nek hívtak és máig az ő tulajdonában van a Beatles Penny Lane című dalának kiadói joga, amit szintén Michael Jackson cége kezelt akkor.
A vesztes licitáló Marty Bandier, aki a sors fintora, hogy 2007-től a mai napig a Sony/ATV Music Publishing vezérigazgatója, így emlékszik vissza az üzlet létrejötte utáni napokra:
"Bármelyik Beatles dal pénzt keres neked. Csak amolyan 250 van belőle, de mindenkinek megvan a saját kedvence és hidd el, a Penny Lane egy nagyon népszerű dal [...], de tudtuk, hogy mi nem tudunk "moonwalk"-olni, tehát nem volt kérdés, megtörtént."
több, mint 20000 szavazat leadása után a The Bits weboldalán található dalversenyt is vezette egy ideig a Penny Lane - a szerk.)
És mi lesz McCartney-val?
1995-ben egy üzleti fúzió nyomán az ATV beolvadt a Sony/ATV Music Publishing-ba és megalakult a Sony/ATV, ahol Michael Jackson az egész cég katalogusa fölött 50%-os részt birtokolt. Az 1963-ban alapított Northern Songs végérvényesen megszűnt jogutód nélkül. A teljes katalógus, nem sokkal ezelőtt, 2016-ban került teljes mértékben a Sony-hoz. Március 14-én 750 millió dollárért kelt el Michael Jackson másik 50%-nyi része, és megvalósult az az üzlet, amivel egy zenész - pláne halála után - minden idők legnagyobb éves bevételét produkálta. Ennyit egy év alatt együtt Katy Perry, One Direction, Garth Brooks, Taylor Swift, az Eagles, Justin Timberlake, Diddy és a Fleetwood Mac sem keres.
Paul McCartneynak sok mindent köszönhetünk és ő is sokat köszönhet másoknak. Habár manapság rá jár a rúd, mert nem ismerik fel és nem engedik be a Grammy afterpartikra, ezzel együtt egy élő legenda. 2016 március végén Paul egy újabb kísérletet tett dalai kiadói jogainak visszaszerzésére. Ezúttal nem licitál saját műveire és nem akarja a Sony-tól kivásárolni a Beatles dalokat, hanem egy jogi kiskaput, az 1976-os USA szerzői-jogi törvényét használva próbálja vissza szerezni dalai jogrészét. Az úgynevezett "notice of termination"-t (azaz "jogfelbontási kérelmet") alkalmazva egy dal jogtulajdonosa 56 év letelte után jogot formálhat a saját művei kiadói jogainak visszaszerzésére amit az USA Szerzői-Jogi Hivatalához (U.S. Copyright Office) kell benyújtania.
A Billboard magazin így fogalmaz:
"ahhoz, hogy egy szerző saját dalának kiadói jogát visszaszerezhesse, az 56 év letelte előtti 2-10 éven belül bármikor egy beadványban kell értesítenie az USA Szerzői-Jogi Hivatalát, hogy az 56 év letelte után a kiadói jog időben visszaszállhasson rá. (Ha a szerző nem adja be a kérelmet időben, a határidő lejárta után 5 éven belül még megteheti, de minden egyes késedelmes nap egy újabb nappal hosszabbítja meg a jelenlegi jogtulajdonos tulajdoni idejét.)"
A Billboard megerősítette, hogy 2015 december 15-én Paul 32 szerzeményre adta be a kérelmet.
Érdemes megjegyezni, hogy Paul egyedül saját jogait szeretné (és tudja) visszaszerezni, sem Lennon-ét, sem bárki más részesedését egykor elveszített Beatles dalai kiadói jogai tekintetében (A Lennon-hoz köthető kiadói jogokat 2009 óta a Sony/ATV birtokolja teljes egészében) és erre jogot csak és kizárólag az USA területén formálhat. Egy belső Sony/ATV forrás szerint "A szerzeményeknek csak McCartney által jegyzett része alkalmas arra, hogy a Sony/ATV kezelése alól kikerülhessen és csak az USÁ-ban. A Beatles dalok többi szerzőinek kiadói jogait Az USÁ-ban valamint a teljes kiadói jogokat a világ összes további részén a Sony/ATV tartja kézben)."
"Sok ingyen talácsot adtam neki [Michael-nak],[...] és tudod mit? A lekvár eltette a nagymamát." - Paul McCartney
Paul nem bocsájtja meg azt, amit Michael Jackson tett, de most jóeséllyel indul neki, hogy visszaszerezze a világ legjobb dalait igaz, csak az USÁ-ban. Az 56 évnyi várakozási periódus még számos McCartney által jegyzett Beatles dalra nem telt le, az utolsó pedig 2025-ben jár le, amikor az egykori Beatle már 83 éves lesz.
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, kiadói jog, Michael Jackson, Sony, ATV, videoklip, Rolling Stones, Apple, Billboard, say say say, Branca, Penny Lane