7 húsvéti tojás, 7 Beatles dal.
Húsvéti szokás, hogy a gyerekek a házban, kertben elrejtett húsvéti tojásokat kell, hogy megkeressék. Aki többet talál, az győz. A Beatles munkássága is tartalmaz olyan apró rejtett, nüansznyi részleteket, amit csak az éles fülű zenehallgatók, vagy az összeesküvés elméletek megszállottjai fedeztek fel a Beatles dalokban. Következzen 7 rejtett apró részlet (azaz angolul Easter egg, avagy húsvéti tojás) 7 Beatles dalban. Hogy miért 7? Mert az 5 kevés lenne, 10-et meg senki nem olvasná el.
1. John Lennon "elkanyarítja" a Hey Jude-ban
A Hey Jude eredetileg Paul McCartney tollából röppent ki és lett a Beatles egyik legemblematikusabb és legismertebb számává vált. Paul Julian Lennonnak írta a dalt, hogy a fiút épp szülei válása közepén felvidítsa és megnyugtassa. De ez a sztori már ismert. Ami nem (annyira) ismert, hogy a dal 3. percéhez közeledve valami nem oda illőt lehet hallani valamelyik Beatles tagtól, nagyon elmosva, a zenébe belesimulva, de mégis ott van. Az utolsó versszakban az "oh f*ckin hell" (inkább nem fordítjuk Magyarra, a B-betűs szó is benne van) félmondat hagyja el valaki száját. Ezek általában Paul-nak voltak betudhatók, amikor egy-egy elrontott akordot akart leplezni, de ez a feltételezés ebben az esetben nem áll, mert a zongorával minden rendben és a hanglejtés is sokkal inkább John Lennon-ra kíván következtetni. El lehet képzelni, mennyire boldogok voltak a Beatles tagjai és a rádiós lemezlovasok, amikor a Beatles egyik legnépszerűbb dalát kellett lejátszani ráadásul azt, ami megváltoztatta a rádiózási szokásokat.
2. John és George elhülyéskedi az Obladi-Oblada elejét
Persze a Beatles összes dalát lehet valamiért szeretni, de néhány tingli-tangli dal mégis a kritika áldozatául esett már a felvételek készítése közben és nem mások, mint a Beatles tagok illették egymás munkáját hol szavakkal, hol más formában. A legtöbb kritikát ért nóta (és itt nem hiába a "dal" szó pejoratív szinonímáját használjuk) Paul sramli dala volt, az Obladi-Oblada, ami felkerült az idők folyamán néhány "legrosszabb dalok" (de nem a miénk) listára. Paul azóta is előszedi koncertjein, valószínűleg még mindig bizonyításvágyból John felé, hogy igenis egy jó dal ez. John Lennon különösen utálta ezt a dalt és ennek hangot is adott a kezdetektől. John és George számtalanszor belehülyéskedett a felvételbe, amikor Paul a versszakok egy-egy sorát elénekelte és olyan szavacskákat rakott bele a másik kettő (arm, leg, foot, azaz kar, láb, lábfej), amivel jelezték, hogy az Obaldi-Oblada semivel nem jobb, mint egy bugyuta gyerekdal.
3. Kutyasíp a Day in the life végén
A sok-sok rejtett móka és üzenet mellett volt valami, ami tényleg hallhatatlan (szigorúan 2 "L"-lel) volt az emberek előtt a lemezeken, vagy csak az hallotta, aki a denevéreket is hallja éjszakánként. A régi fekete vinyl lemezeken egy 30 másodperces, lényegében üresjárat volt, hogy a tű kifusson a lemez végéig. Ezt néhány kreatív zenekar arra használta ki, hogy becsempésszen a kiadványba olyan dalokat, amik a hivatalos dallistán nem szerepeltek, amit később a CD időszakban bonus track-nek hívtak. A Beatles az elsők egyike volt, akik kaptak ezen a lehetőségen és a Day in the life vége után 45 másodperccel egy egyre csak ismétlődő halandzsát pöttyintettek a Sgt Pepper lemez végére. Amit eredetileg csak a vinylre szántak, a későbbi kiadványokon is CD-n, vagy iTunes-szon is megjelentek. Azonban az LP tartalmazott mégvalamit, amit a CD és a digitális formátumok nem tartalmaznak, ami a lemez- és kutyatulajdosokat, de inkább kutyáikat kergette az őrületbe. Lelki szemeinkkel láthatjuk, ahogy John Lennon a maga őrült (és már-már szadista) módján fújja a kutyasípot. Ez egy jó teszt volt arra is, hogy az akkori hifi berendezéseiket, a csöves erősítőket és a hangszórókat teszteljék az audiofil zenehallgatók. Ha a kutya felkapta erre a fejét, netán elkezdett ennél az emberi füllel nem hallható résznél vonyítani, akkor biztos lehetett benne a hifi tulajdonosa, hogy jót vett, még a nem hallható tartományt is átviszi a cucc.
4. Egy Beach Boys paródia és még valami, pontosabban valamik
Na elég John Lennonból. Jöjjön egy Paul-hoz köthető történet. A hatvanas években a legjobb zenekarok, előadók egymást inspirálták és az egészséges rivalizálás eredménye az egyre jobb művészetben jelentkezett. Ahogy a Beatles Rubber Soul című albuma inspirálta a Beach Boys Pet Sounds című nagylemezét, úgy az visszahatott a Sgt. Pepper albumra, amit aztán a Beach Boys már nemigen tudott überelni. Ami viszont vitt minden pálmát az egymásra hivatkozások közül az a Beatles Fehér albumán megjelent legelső dal teljes egésze volt. A Back In The USSR-t akár egy lapon lehet emlegetni John "népszerűbbek vagyunk Jézusnál" beszólásával, csak épp a hidegháborúra vetítve. Bár a kommunista blokk nem foglalkozott vele (ők jobban el voltak foglalva az ötéves tervvel) mégis a konzervatív Amerikánál csapta ki a biztosítékot ez a dal. Lényeg, hogy Paul nem rejtette véka alá, hogy Beach Boy-os hangvételben írjon dalt, hiszen Rishikeshben ott "nyaralt" a Beach Boys szaxofonosa is, Mike Love és Paul megmutatta neki a dalkezdeményt. Amit viszont sokan elfelejtenek az az, hogy a dal címe egy tiszteletteljes biccentés Chuck Berry munkássága előtt. Ami pedig szinte senkinek sem esik le, hogy Ray Charles előtt is tiszteletét tette Paul beleszőve a Georgia on my mind című dalát a Back In The USSR dalszövegébe.
5. Áfonyaszósz
A teória szerint 1966 novemberében Paul McCartney-t halálos autóbaleset érte a Revolver album munkálatai közben. Ez aztán a Beatles rajongók számtalan agyszüleményéhez vezetett, amikkel csakazértis azt keresték attól a perctől fogva, hogy a Beatles mivel árulja el saját magát és leplezi le a nagy titkot, hogy Paul-t egy szélhámos, névszerint Billy Shears helyettesíti a zenekarban. Tény, hogy a Beatles már nem koncertezett és elegük volt már a sikoltozó tinilányokból és a mókuskerékből, ami a turnézás mellékhatása volt, így mindahányan visszább vonultak a közéletben, de leginkább stúdióba, ezért nagyon nem lehetett velük találkozni. A Beatles rajongóknak annyira nem volt dolguk koncertek látogatása híján, hogy a sok szabadidő sok hülyeséget szült. Az egyik ilyen, miszerint a Strawberry Fields végén lévő pszichedelikus visszatérésben egy elhaló hang azt találja mondani: "I buried Paul", azaz "én temettem el Paul-t". És ha az Abbey Road borító gyászmenetére gondolunk, ebben a formában igaz is. De... John Lennon - valószínűleg nem kevés LSD hatására - azt mondja csak úgy spontán a Strawberry fields végén, hogy "cranberry sauce", azaz "áfonyaszósz". Strawberry, Cranberry... A Beatles rajongók is be lehettek állva, amikor félrehallották ezt.
6. A rozmár kiléte
Az I am the Walrus határozza meg leginkább, hogy a Beatles mennyire kendőzetlenül és minden szégyenkezést mellőzve játszott a pszichedéliával. Egy abszolút semmi értelme sztori boncolgatja, hogy ki is a rozmár. Na hát ki? Én. De ki az az én? Ez az a kérdés, amire ebben a dalban hiába is keresnénk a választ. A választ a Glass Onion-ban találhatjuk, ami egyértelműen taglalja, hogy a rozmár Paul volt, "The Walrus was Paul". Volt? Ez persze olaj volt a tűzre a Paul McCartney halálával foglalkozó konspirációs teóriák gyártóinak. A klipben a zongoránál ül a rozmár, aki John. Na akkor most mi is van? A motívummal aztán a Beatles felbomlásáig eljátszadoztak (még a Come Togetherben is visszatér) és végül a Beatles felbomlásakor is John Lennon oszlatta el a homályt "Én voltam a rozmár, de most már John vagyok". A játék - a Beatles felbomlásával - véget ért.
7. Az utolsó poén a Free as a Bird-ben.
Nézőpont kérdése, hogy mit tekintünk a Beatles legutolsó albumának. Az utolsónak kiadott Let it be-t, vagy az utolsónak felvett Abbey Road-ot. A 90-es évek közepén hétről hétre itthon vasárnaponként aztán ismét a fotelhez szögezte a Beatles a rajongókat az Antológia sorozattal, amivel egyidőben 3 dupla lemez is napvilágot látott. Eredetileg a Beatles úgy tervezte, hogy ha 3 dupla lemez, akkor 3 addig sohasem hallott új szám jelenik majd meg John Lennon kiadatlan demóiból, de az örök őszinte George Harrison a harmadik számot megfúrta, mert szerinte az "szar" volt. Így a Free as a bird és a Real Love került fel a kiadványokra. A Free as a bird-höz egy szuperjó videoklip is társult (a Real Lovehoz is, de az azért nem annyira szuper) sok-sok utalással a Beatles munkásságára, videotrükkökkel, ahogy John Lennon-t visszahozták még egy zenés videó erejéig és megidézték vele együtt a 60-as éveket. A dal végén a pszichedelikus elúszásban aztán egy ember háttal bendzsózik és a hangzavarban John Lennon-t lehet hallani, hogy "Made by John Lennon". John demójára készült a Free as a Bird Beatles Antológián megjelent felvétele. Azonban, ha jobban meghallgatjuk ezt az apró részletet, akkor ez egy sokkal szívetmelengetőbb üzenet, ugyanis Lennon azt mondja, hogy "Turned out nice again", azaz "Ez megint jól sült el".
Igen, jól sült el. És köszönjük, hogy a többi Beatles tag is úgy gondolta, hogy utoljára még, ha John - ezeknek a fentebb részletezett dolgoknak a főkolomposa - már nem is lehetett velü(n)k, még egy utolsót együtt zenéltek és a rajongók is úgy tekinthették, hogy a Beatles újra összeállt egy kicsit.
Beatles, Beatles emlékzenekar, Beatles tribute, Beatles együttes, Beatles koncert, Beatles cover, Beatles dalok, John Lennon, Paul McCartney, George Harrison, Ringo Starr, Beatles 50, Beatles dal, The Bits, Lennon-McCartney, Beatles zene, Beatles dalszöveg, Beatles turné, Beatles hangzás, John Lennon, Paul McCartney, koncert, zenekar, Beatles lemez, Beatles dal